Bor, mámor, Provence és Lamborghini

Sokan bugyuta kis filmnek tartják, én viszont ihletet kaptam tőle és régen feledett gondolatokat hozott fel bennem. (Ezekről írok még a napokban folyamatosan.)

Tény, hogy én sem rajongok túlzottan Russell Crowe-ért, könnyebben el tudtam volna képzelni egy másik színészt a szerepben (nem sorolom fel nektek az ötleteimet, mert szerintem nektek is vannak), viszont a film pont így vitte el egyszerűbben a sztorit, mutatta meg a vidéket, ahová már ősidők óta vágyik minden igazi francia táj és kultúra iránt rajongó…

Javasolni tudom a provence-i fűszeres című filmet is, de kizárólag csak azoknak, akiket érdekel egy nagyon pici francia falu élete és a nagyvárosból hazatérő, tékozló fiú változása… 🙂

A bor, mámor, Provence magához húz és szinte vágyat ébreszt benned arra, hogy belekóstolj a titokzatos borba, mely köré a történetet csavarták…Vonzó a franciák tartózkodó modora, az angol-francia ellentét teljesen valós és feloldható, ami viszont még erőteljesen megragadta a figyelmemet, az nem volt más, mint a traktor…:)

Tudom, tudom, viccesen hangzik, de talán emlékeztek arra, amikor a főhős kinyitja a fészer ajtaját és meglepve látja, hogy ami ott áll, az nem más, mint egy lamborghini traktor…:) Nekem konkrétan fogalmam sem volt róla egészen idáig, hogy traktor is van, nemcsak sportautó, ezért gyorsan utána is néztem a traktor és az autó történetének, s egy aranyos kis  sztorira bukkantam.

Ha hiszitek, ha nem, az egész Ferruccio Lamborghini úr Ferrari autó-imádatával kezdődött…:)

Lamborghini a vagyonát először ugyanis nem a sportkocsiknak köszönhette, hanem a traktoroknak, amikhez a motorokat az olasz földeken hagyott II. világháborús tankokból szerelte ki. Az ötletével rengeteg pénzhez jutott és ebből finanszírozta a sportkocsi-imádatát. Mégsem volt elégedett, mert az autók nem voltak annyira gyorsak, amennyire szerinte lehettek volna, ráadásul a kuplungok is rossz hatásfokkal  működtek…

Ám Ferruccio-t nem olyan fából faragták, hogy ezt annyiban hagyja, ezért segítő szándékkal felkereste Enzo Ferrarit és előadta neki az ötleteit. Enzot bosszantotta, hogy egy traktoros kis hülye akarja neki megmondani, hogyan legyenek jobbak a világ vezető sportautói, a ferrarik, ezért bosszúsan megköszönte a jótanácsot és kiosztotta Ferruccio-t, mondván, ha ennyire okos, akkor ne csak a szája járjon, hanem mutassa meg, hogy mit tud és csináljon jobbat. 🙂

Későbbi bánatára sajnos nem a megfelelő személynek mondta, ugyanis Lamborghini barátunk nem volt rest és azonnal nekiállt megvalósítani az elképzeléseit. A lamborghiniknek pedig a dühös bika jelet választotta, mintegy visszavágásul Ferrari úr ágaskodó csődörére…;)

(Azért ezt, mert akkoriban híres volt egy Murciélago nevű bika, aki egy bikaviadalon az összes csődörnek kiontotta a beleit…)

Szóval, Ferruccio nem volt kispályás fazon és az olaszos temperamentumot sem hiányolhatjuk belőle, ugye?! 🙂

Lényeg az, hogy azóta a Ferrari legnagyobb vetélytársa a Lamborghini.
Autói egytől-egyig bikákról kapták nevüket (Diablo, Miura), és állítólag, ha erősen nézed őket, akkor az elejük egy bika fejét idézi, a felfelé nyitható ajtaik pedig egyenesen a bika szarvait jelzik. 🙂