Még nincs négy éve, hogy a spanyol kormány változtatott az abortusztörvényen , de nem is olyan régen egy újabb törvénymódosításra került sor: a jobb oldali kormány betiltotta az eddig szabad döntéssel választott abortuszt.
Az új szabályok szerint csak akkor kaphat engedélyt egy nő a terhességmegszakításra, ha a terhesség nemi erőszak következménye, vagy ha a magzat károsodását két orvos két külön vizsgálattal megerősíti. Fiatalkorúak esetében szülői engedélyre is szükség van.
Legfőbb indokuk a magzat védelme, ugyanakkor elfelejtik a legfontosabbat: rengeteg nő még ma sem rendelkezik elegendő információval a védekezésről. Ki lehet ugyan nagy hangon jelenteni, hogy azért, mert igénytelen vagy azért, mert nem figyel oda. Mindez azonban komolyabb kérdéseket is felvet: ha a magzat mindenképpen megszületik, vajon milyen körülmények közé kerül, milyen élet vár rá?!
Ne értsetek félre, nem vagyok az abortusz mellett, hiszen sosem volt abortuszom. Viszont ismerek olyan élethelyzeteket, amelyeket nem kell nehezíteni még egy gyermek jelenlétével. Sok család ma is alig tudja megteremteni a napi betevőt, a gyerekek aggasztóan betegesek az egyoldalú étkezések miatt. Hozzáteszem a szülők iskolázatlansága, szegénysége nagyon erős tényező a szabad döntés mellett. Véleményem szerint igenis vannak olyan helyzetek, amikor az abortusz melletti döntés megoldás lehet és nemcsak a magzat betegsége révén. Most fél füllel hallottam, hogy talán a francia kormány is gondolkodik egy esetleges törvénymódosításon. Már dalok is születtek ezzel kapcsolatban, természetesen a magzat védelmét kiemelve és az abortuszt gyilkosságként beállítva.
A spanyolok – hozzá kell tennem – nagyon ingadoznak a két véglet között. A pár évvel ezelőtti törvény túlságosan megengedőnek tűnt, ezért támadták. Ugyanis lehetővé tette a 22. hét utáni megszakítást. Igaz, minden esetben egy klinikai bizottság mondta ki a végső szót: egy magzat-, egy gyermek- és egy újszülöttgyógyász-specialista. Minden esetet hatalmas szakmai szigorral vizsgáltak, minden tényezőt figyelembe véve, ugyanakkor szem előtt tartották a magzat érdekei mellett a szülőkét is. Az orvosok arra hivatkoztak, hogy sok esetben nem egyszerű megmondani, hogy egy magzati rendellenesség mennyire súlyos, vagyis teljes életképtelenséget jelent-e. Hiszen az esetek nagyon különbözőek lehetnek, nagyon komplikált szituációk is előfordulhatnak.
Az új törvénymódosítással rengeteg szakember sem ért egyet. Az előző 2010-es törvény lehetőséget adott arra, hogy a leendő szülők megérthessék, mik a kockázatok és hogy a szűrővizsgálatokat minél hamarabb el kell végeztetni. Az új módosítás viszont nem hagy elég időt arra, hogy a szülők átgondolhassák a helyzetet és a vizsgálatok kideríthessék, hogy a rendellenesség rosszabbodott-e.Vannak gyerekek, akik a régi jogszabálynak köszönhették, hogy megszülethettek.
Az új törvény nehéz helyzetet teremtett, hiszen nagyon sok orvosi esetben nem tud segiteni. Az ùj szabályok értelmében a nemi erőszak, valamint a nő fizikai és szellemi veszélyhelyzete mellett nem minden esetben lenne elegendő ok az abortuszra a magzat fejlődési rendellenessége.
Szerintem a módosítás nem csökkenti az abortuszok számát, inkább illegális keretek közé helyezi azt. Hiszen mindannyian ismerjük a mondást, hogy egy nő mindent megtesz azért, hogy legyen vagy éppen ne legyen gyermeke. Hogy az abortuszt titokban, veszélyes körülmények között vagy egy külföldi klinikán végezteti majd el, mindössze az anyagi tényező függvénye.
Én azt gondolom, hogy okosabb lenne meghatározni, hogy meddig dönthet egy nő, miközben a magzat élethez való jogát is előtérbe kellene hagyni. Mit gondoltok?
