Mi számít kórosnak, ha az evésről van szó?

A világhoz, önmagunkhoz való viszonyunk és életünk nagyon is fontos kérdései múlnak azon, vajon mennyire élünk békében azzal a lénnyel, amit a tükörben láthatunk.

A tapasztalatok szerint az emberek jelentős része egyáltalán nem reálisan látja magát: krónikus elégedetlenséggel szemlélve tükörképüket, sokan kifejezetten rossz véleménnyel vannak testükről, megjelenésükről.

Rengeteg információ lelhető fel bárhol a különböző diétákról, arról viszont sokkal kevesebbet olvasunk , hogy mi számít kórosnak, ha az evésről van szó.
Érdekes téma és ma, amikor mindenhonnan csak a diéta folyik nagy szükség van arra, hogy tudjuk: az elhízásnak igenis komoly lelki okai vannak.

Az anorexia, a bulimia és az orthorexia megegyeznek abban, hogy mindhárom esetében a gondolkodás, a fantázia, az álmok és az egész életvezetés központjába az ételek, az étkezés, a testsúly és a kalóriák kerülnek.

Az anorexiát nem nehéz észrevenni, hiszen az eléggé szembetűnő, ha valaki sosem eszik és folyamatosan fogy, mert az a cél, hogy a mérleg képernyőjén minél kisebb szám jelenjen meg és ha szóváteszik, hogy milyen vékony, az okozza a legnagyobb örömet, hiszen az áldozat meghozta a kívánt eredményt. Az anorexia nervosában szenvedő ugyanis betegesen figyel a súlyára, számára a hízás a legborzasztóbb dolog, ami történhet vele, gyakran túlsúlyosnak látja magát még akkor is, ha már nagyon vékony.

Az anorexia legszembetűnőbb jele az extrém soványság, ami tehát az elhízástól való kóros félelemre vezethető vissza. Az anorexiások nyíltan vagy burkoltan, de minden étkezési lehetőséget visszautasítanak, és bár sokszor szívesen készítenek másoknak ételt, ők maguk nem esznek belőle. A betegség nagyon gyakran teljesítményorientált, magukkal szemben túlzott elvárásokat támasztó fiatal lányoknál jelentkezik, akik tökéletességre törekszenek, ugyanakkor nehezen kommunikálják és élik meg érzelmeiket és félnek a szexualitástól is.

Az anorexia rendkívül veszélyes. Az éhezés miatt a testhőmérséklet, a pulzusszám és a vérnyomás alacsony szintre esik le, gyakran alakul ki szívritmuszavar, bőrszárazság, gyakori a hajhullás. A csontok a mészhiány miatt törékennyé válnak, anyagcserezavarok léphetnek fel, felborul a folyadék-és hormonháztartás működése, emiatt elmarad a menstruáció. A fizikális leépülés gyakran jár máj-és veseműködési zavarokkal, fehérjevesztéssel. A kóros soványság azért is rendkívül veszélyes betegség, mert az anorexiásoknak általában nincs betegségtudatuk, nincsenek tisztában azzal, hogy súlyos, akár halálhoz vezető állapotban vannak. Egy vizsgálat szerint az anorexiások ötven százaléka a betegség egy bizonyos, elõrehaladott stádiumában már egyáltalán nem érez éhséget, egyharmaduk elnyomja az éhségérzetet, több, mint 30%-ukra viszont az ételmegvonás következtében időnként hirtelen, leküzdhetetlen éhség tör, ami falásrohamot, majd pedig a bulímiára jellemzõ önhánytatást vált ki.

A bulímiát nehezebben veszi észre a környezet, mert a bulímiás testalkata általában normális, akár kicsit túlsúlyos is lehet, de az biztos, hogy nem látványosan sovány.

A betegség általában szoros kapcsolatban áll az agresszióval és az erőteljes szexualitással. Ebben az esetben ugyanis a beteg nem korlátozza magát, hanem szabadjára engedi a vágyait, majd később ezért szégyelni kezdi magát és kompenzál. Hánytatja magát, hashajtókat szed, esetleg koplal. Később nem tud ellenállni az újabb késztetéseknek, ahogyan az azt követő megbánó viselkedésnek sem, ezért egy ördögi körbe kerül, ami nem más, mint a bulímia. Ebből nagyon jól látszik, hogy a bilímiásokra az is jellemző, hogy általában nem jól kezelik a konfliktusokat. A problémát nem ritkán egy túlideallizált anya képében kell keresni, akire a beteg szeretne hasonlítani, de megvalósíthatatlan érzi ezt a vágyát. elterjedésében nagy szerepe van a divatnak, a tömegtájékoztatásnak és a modell-személyiségeknek. Ez a betegség általában olyan fiatal nőknél jelenik meg, jellemzően a serdülőkor végén vagy a fiatal felnőttkorban, akik némi esztétikai súlyfelesleggel küzdöttek vagy küzdenek és számos fogyókúrát kipróbáltak már, de sikertelenül.

Bulímiásoknál az önhánytatás miatt a gyomorrepedés, nyelőcsővérzés, szívritmuszavar, fogromlás, petefészek ciszta, meddőség, székrekedés, kiszáradás a leggyakrabban előforduló következmények és szövődménybetegségek, de anorexiára jellemző tünetek is előfordulnak, az anorexia bulímiás altípusa esetén.

 Az orthorexia első hallásra nem tűnik evészavarnak, hiszen a “sport és egészségfüggő” beteg csupa jót tesz a testével, ami sem az anorexiáról, sem a bulímiáról nem mondható el. A probléma azonban itt is az étkezéshez való rendellenes hozzáállás, aminek a veszélye az, hogy az egyén fokozatosan eltávolodik a környezetétől, mert nem vesz részt olyan közös tevékenységekben, ami az evéshez vagy az iváshoz kapcsolódik. Nem érdekli más csak az, hogy elég időt szánjon a testedzésre és mindig megfelelően étkezzen. Elveszíti a spontenaitását, feszült lesz, ha valami megakadályozza a vágyott étel beszerzésében vagy a tornában. Ezek ugyanis lassan fontosabbá válnak számára, mint a család, a barátok, a karrier és a párkapcsolat. A probléma oka általában a felesleges energiákban és az unatkozásban keresendő, olyan tevékenységet kell találni, amivel szívesen tölti az idejét.

Az elhízás egy összetett zavar, amelynek leglátványosabb eleme a magas testzsírtartalommal párosult magas testtömegindex (28-30 kg/m2 feletti). Ugyanakkor számos egyéb jellemzővel bír, amelyek elsősorban az anyagcsere sebességének lelassulásában, hormonváltozásokban, szív-érrendszeri zavarokban, ízületi megbetegedésekben érhetők tetten és fokozatosan alakítanak ki esetenként visszafordíthatatlan változásokat a szervezetben.

A legtöbb étkezéssel kapcsolatos zavar hátterében egészen biztos, hogy valamilyen családi konfliktus, nem megfelelően működő családmodell áll, a legeredményesebben családterápiával lehet őket kezelni.

Fontos az is, hogyha magadon vagy valamelyik barátodon, családtagodon észreveszel az étkezéssel kapcsolatban valamilyen szembetűnő rendellenességet, azonnal cselekedj. Ha szégyelled a problémádat, akkor keress fel egy szakembert és javasold a barátaidnak is ezt, ha nem kíván veled beszélni a témáról.

Ma már a pszichológia komolyan törekszik arra, hogy igyekezzen megkeresni az elhízás és az étkezési zavarok lelki hátterét és sokkal komolyabb hangsúlyt fektet a lélek gyógyulására, mint magára a diétára.

Az evészavarokat bármi kiválthatja, elég egy stresszhelyzet.

Az oka lehet depresszió, haláleset, szerelmi bánat, elengedési problémák, beilleszkedési zavarok, önértékelési zavar, a testi elégedetlenség, a késztetés-szabályozás zavara vagy egész egyszerűen az is, hogy nem vagy a helyeden, ezért nem találod önmagad. A legfontosabb az, hogy nézz szembe szégyenkezés nélkül a problémáiddal és változtass.

Íme, az én történetem:

https://franciamacaron.cafeblog.hu/2014/01/07/a-dieta-es-az-eveszavarok/