Vízkereszt, avagy a háromkirályok ünnepe

Fête des rois – A háromkirályok ünnepe

Ez a nap a franciáknál is jeles ünnep, hiszen katolikus országként ez egy fontos dátum: a Vízkereszt, azaz az Epifánia napja.

Magyar családi szokásaink szerint én is a hétvégén akartam leszedni a fát és eltenni a karácsonyi dekorációt jövőre (már azt, ami maradt belőle, mert Dominak sikerült több díszt is összetörnie, így idén decemberben újabb díszeket vehetek), de a francia családi hagyomány közbeszólt. A férjem családja ugyanis a gyertyaszentelő napján, azaz február 2-án zárja le a karácsonyi ünnepkört. Ezen a napon teszik el pihenni a jászolágyat és a dekorációkat. Ez a gyertyaszentelő nap egyébként Szűz Mária megtisztulásának ünnepe, az új tűz és a természet megtisztulásának is az időszaka; az egyház ezen a napon zöld színű gyertyákat áld meg. Franciaországban hagyomány szerint Gyertyaszentelőkor palacsintát sütnek, sütés közben aranyat tartva bal kezükben, hogy gazdagságban és jóllétben éljenek egész évben.

Vízkereszt, vagy amit akartok

A Vízkereszt egy kiemelt keresztény ünnep, amit január 6-án ünnepelnek vagy az ahhoz legközelebb eső vasárnapon. Az Epifánia szó a megjelenést jelenti a Háromkirályok színe előtt. Vízkereszt vagy háromkirályok napja a karácsonyi ünnepkör zárónapja és a farsang kezdőnapja. A keleti egyház ezen a napon ünnepli Jézus születését.

Három esemény van a középpontban ezen a napon:
1, Gáspár, Menyhárt, Boldizsár, azaz a háromkirályok ezen a napon érkeztek meg a kisded Jézushoz, ezen a napon van a névnapjuk és fontos tudni azt is róluk, hogy napkeleti királyok az utasok, az útonjárok és a vendégfogadósok védőszentjei.
2, Jézus megkeresztelkedése a Jordán folyóban- azaz Jézus megkeresztelésének a napja.
3, Jézus első csodája a kánai menyegzőn- ez volt az a híres vizet borrá változtató csodája, amelyről olyan sokat hallunk a hétköznapok folyamán is.

A szó maga a víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered, később a tömjénnel párosítva kezdték el használni egészen a mai napig a ház megszentelésére. Ezzel a vízzel itatták az állatokat, hogy ne legyenek betegek vagy az emberek magukra, a kútjukba, esetleg a házukra öntötték, hogy távol tartsák maguktól a betegségeket..érdemes a ház földjét is meglocsolni vele, hogy távol tartsuk a gonoszt. Az Ipoly mentén a ház földjét meglocsolták szentelt vízzel, hogy Isten áldása legyen a házon. Az esztendő során pedig megszentelték vele a gyerekágyas asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt, a haldoklót, s a háznál felravatalozott halottat. Hatékonynak tartották az ártó hatalmak, a rossz szellemek, és a vihar elűzésére is. Vízkeresztkor a szenteltvizet háromkirályok vizének is nevezik. Sokféle alkalmazása közt meg kell említeni, hogy Szeged környékén kenyérsütésnél is hintettek belőle néhány cseppet.

Szenteltvízhintő
(fotó: Legeza Dénes István)

Koleda, avagy házszentelés

Újévtől Háromkirályok napjáig tartott a koleda, vagyis a házszentelés, később egyszerű jókívánságmondó szokás. A házszentelésre már Mátyás király korából is vannak adatok. Eszerint Vízkeresztkor a plébános megkezdte hívei látogatását, megszentelte a házat, számba vette a házbelieket, beszedte a lélekpénzt. A koleda ennek a korai egyházi gyakorlatnak a kiteljesedése. A házak megszentelése általában igen látványosan zajlott le. Először a 16. századból van rá adatunk. A pap kíséretében angyaloknak és “háromkirályoknak” öltözött fiatalok jártak házról házra, és egy Jézus születését ábrázoló kép előtt többnyire verssel, énekkel köszöntötték az “Új királyt”. Így alakult ki a háromkirályjárás szokása. A kolozsvári jezsuiták a 18. század eleji feljegyzésében maradt meg ennek egyik legrégibb szövege. Énekeltek, a pap beszentelte, megfüstölte a házat, a kántor felírta a ház ajtajára, vagy az ajtófélfára a három király nevének kezdőbetűjét (G+M+B), mert ez később megvédte a házat a rontástól, a betegségektől. Az esemény végén a háziak megvendégelték a koledálókat. Egyúttal adományokat is adtak az egyházi embereknek, pl. zsák diót, lisztet, szalonnát, kolbászt.

Időjárásjóslás

Ehhez a naphoz kötődnek jóslások is, például, ha esik az eső és hideg van, akkor hosszú lesz a tél. Hideg idő esetén korai tavaszban reménykedtek. Egyes helyeken azt mondták, hogy ezen a napon fonni kell, mert akkor hosszú lesz a kolbász. A jugoszláviai magyarok szerint, ha e napon esik az eső, akkor férges lesz a mák, ha hideg van, rossz termésre lehet számítani. Ha a szél fúj, szerencsés év lesz. Ha fagy, soká fog tavaszodni, ha enyhe az idő, akkor hamar jön a tavasz. Ezen a napon kezdődik a farsang időszaka (egészen a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig), ami szimbolikusan a tél és a tavasz küzdelmét jelenti.

Annecy-2007-Carole-et-Ludo
Fotó: Daniel Hans

Háromkirályok

Napkeleti bölcsek, csillagjósok voltak, de királyokként is emlegetik őket. Korábban több ószövetségi prófécia utalt arra, hogy a Megváltó a pogány világ fölött is át fogja venni a hatalmat. Ezeket a próféciákat “teljesíti be” a háromkirályok története. Róluk csak Máté evangélista szól, nevük, etnikumuk, látogatásuk idejének közelebbi meghatározása nélkül. Órigenész az ajándékok számából következtetett arra, hogy hárman voltak, de kutatók szerint a hármas szám szimbolikus jelentésű is. Utalhat a Szentháromságra, vagy Krisztus méltóságaira (az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára). Vannak, akik Noé három fiának (Sém, Hám, Jafet) leszármazottait, s így a három bibliai népcsoportnak (semiták, hamiták, jafatiták) képviselőit látják a háromkirályokban. Szimbolizálhatják egyes vélemények szerint a világ korábban ismert három kontinensét is (Európa, Ázsia, Afrika). Ezt támasztja alá az, hogy a középkortól kezdve a harmadik királyt szerecsennek ábrázolták. Nevüket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) a IX. század óta említik. Hogy a háromkirályok melyik csillagot követhették erről sokféle elképzelés van.

Fête des rois- francia hagyomány: a Királyok Kalácsa

Természetesen ez a nap sem múlhat el a feledésbe borulva és méltó ünneplés nélkül itt: ez a nap Franciaországban a királyválasztás napja. 🙂 Illetve a modern hagyományok szerint már a királynőválasztásé is.
Minden családban egy  kerek kalácsot sütnek, aminek a tetejére aranyszínű korona kerül.Régebben ebbe egy kis babszemet rejtettek, és aki erre rábukkant az lett nap királya s neki kell felajánlani a következő kalácsot. Ez a szokás még az ókori Róma Szaturnália ünnepeiből ered, mert a rómaiak annak idején a babszemet szavazócédulaként használták az ünnepek alatti királyválasztáson. A babszemeket 1870-ben porcelánfigurák váltották fel. Mára ez még annyiban módosult, hogy két kis figurát (nem csak porcelánt) rejtenek el benne és nagyon kell vigyázni, ahogyan beleharapsz, mert rengeteg embernek a foga bánja… és a magyar illetve román kiváló fogorvos/ok pénztárcája gyarapodik tőle… 🙂

Minden családnak külön kalácsa van és azt annyi részre osztják, amennyien vannak, egy darabot pedig félretesznek. Ezt a darabot a « jó Isten », a « Szűzanya » vagy a « szegények » kalácsának nevezik és annak a szegénynek adták régen, aki először jelent meg a háznál.

Nekem ezt a kalácsot nem kell elkészítenem, ugyanis anyósom ragaszkodik hozzá, hogy holnapra ő varázsolhassa a családi ebédet és a desszertet az asztalunkra. Amúgy sem vagyok egy nagy szakács, bár az utóbbi időben elképesztő módon gyarapodott a tudásom, lassan verhetetlen leszek a  reformételekben és a tálalásban, hála Christophe Michalak francia mesterséfnek, mestercukrásznak. 😀

Bár az is igaz, hogy ma már ezt is kevesen sütik, inkább megveszik, már december vége óta mindenhol lehet kapni egy kis koronát csomagolva hozzá mindenhol, amit később a királynak kell a fejére tennie. Ha kipróbálnátok, de nem állnátok neki a sütésnek a karácsonyi időszak végén, akkor bár drágább, de válasszatok inkább a pékségek ajánlataiból, azok sokkal finomabbak! 🙂

(Kiegészítés:

Epiphania ünnepe először a III. században tűnt fel a keleti egyházban, mint Krisztus születése napja. Száz évvel később azonban Róma úgy látta jónak, hogy Krisztus születését a „Legyőzhetetlen Nap” (Sol Invictus) pogány ünnepével, a népszerű Mithras napisten születésnapjával (dec. 25.) egyeztesse, ezért Epiphania hamarosan új jelentést kapott. Nyugaton a háromkirályok imádásának, keleten pedig Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedésének az ünnepe lett. Az utóbbi gondolatot később a római egyház is átvette, sőt hozzácsatolták Jézus első csodájáról (a víz borrá változtatásáról a kánai menyegzőn) való megemlékezést, azt tanítván, hogy e három evangéliumi esemény Jézus istenségének első „megnyilvánulásai”, epiphánéi. A Születés csodája vagy a kánai menyegzőé e tekintetben nem szorulnak külön magyarázatra. Jézus megkeresztelése viszont talán igen, mivel nem maga az esemény vagy Keresztelő Szent János szavai nyilvánítják ki Jézus istenségét keresztény felfogás szerint, hanem a Szentlélek megjelenése és az égi hang, mely „ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.” (Mt 3,11–17.) )