Francia Macaron

Boldogságterápia, azaz a Napos Oldal

Az utóbbi napok nehezek voltak, így gondoltam, hogy rám fér egy kis lazítás, ezért másodszor is megnéztem az egyik kedvenc színészem, Bradley Cooper új filmjét, a Boldogságterápiát vagy ahogyan a magyar fordítás szól: a Napos Oldalt. (Brad idén már meglepett egy szuper filmmel, azt mondjuk jobban imádom).

A boldogságterápiát 8 kategóriában jelölték Oscarra, hozzáteszem méltán, hiszen olyan témákat boncolgat, amik mindig időszerűek és a végén ismét az a régi képlet nyer, miszerint két bolond egy pár… 😉

A filmet nézve elszáll minden félelmünk arra vonatkozólag, hogy nem vagyunk normálisak, ugyanis ebben a moziban úgy tűnik, hogy senki sem az… 😉
(Igazán jól jött ez nekem! 🙂 )
Bradley szenzációs alakítása elvonja a figyelmünket a helyzete komolyságáról és végig vesztesnek érezzük, aki nem képes kiállni rendesen magáért, bár igyekszik. Közben folyamatosan drukkolunk neki, hogy a pozitív frázisok hajtogatása mögött végre meglássa, hogy számára is végre tényleg kisütött a nap!

” Meg kell tenned mindent arra vonatkozólag, amit tudsz és a lehető legkeményebben kell dolgoznod! Ha így teszel, ha pozitív maradsz, akkor van esélyed látni a napos oldalt!”

Adott egy harmincas fickó, aki a helyi középiskolában helyettesítő töritanár.
Van egy szép felesége, aki szintén töritanár…átlagos életet élnek, sablonos a házasság: a pasi kicsit meghízik, a csajnak ez nem tetszik és egyébként is vágyik karrieristább pasira..na, nem jut messzebb: a tanszékvezető töritanár lesz a szeretője… 🙂
Egy nap, mikor hősünk hazaér, mindössze annyit lát, hogy a nő ledobálta magáról a ruháit, úgy ment tusolni- már sejtjük, mikozben meseli, amit ő anno abszolút nem vágott, mert az agyában csak az tombolt, hogy a nő szexisen várja őt, végre hosszú hónapok után újra szeretkezhet vele és a vágyott babát létrehozhatjak- ledobálná hát ő is a ruháit, ám előbb úgy dönt, hogy megcsókolja örömében a nőt, aki ráadásul az esküvői zenéjüket hallgatja, Pat szerint erősítve a feelinget…de a tusolóban váratlanul felbukkan a nő háta mögött a kopasz, öregedő, ultragázos másik pasi…
Nézőként először nem is értjük, ahogyan ő sem, mi vezetett oda, hogy egy ilyen alak léphessen a helyébe…ám ő nem tétovázik sokáig, elborul az agya és rendesen helyben hagyja a vetélytársat, miközben igazán el sem jut a tudatáig, hogy mit tett vele a nő…
Ezek utan pszichiátriára küldik, ahol eltölt 8 hónapot, folyamatosan azon gondolkodva, hogyan szerezhetné vissza azt a nőt, aki miatt idáig jutott.
Persze, ő nem látja vagy nem akarja látni az összefüggéseket, ahogyan azt sem veszi tudomásul, hogy távoltartási végzés van kiadva ellene, a laza erkölcsű neje még ezt is elintézte biztos, ami biztos alapon… 🙂
Ekkor baromi együttérzőn szinte megráznánk, hogy haver ébresztő, normális vagy?!
Majd rájövünk, hogy nem az, nyilván ezért került az intézetbe… 🙂
Végszóra a helyzetet bonyolítandó megjelenik anyuci, aki saját felelősségére hazaviszi…
Itt kezdődik igazán a film.

“-Nem lehetsz mindig boldog!
 -Ki mondta, hogy nem?!”

A srác hazaérkezve úgy érzi, hogy eleget vezekelt, így visszatérhet saját életébe, csakhogy mindenki úgy tekint rá, mint egy dilis sorozatgyilkosra, nagyon kevés régi ismerős hajlandó szóba állni vele.
Kedvencünk azonban nem adja fel, folyamatosan hangoztatja a terápián jól megtanult pozitív frázisokat; tanácsokat ad kéretlenül, amikkel egyébként rendesen betalál mindenkinél, csak azt nem értjük, hogy ekkora bölcsességre szert téve miért nem látja át a saját helyzetét, mindeközben utáljuk az exfeleséget, aki ilyen helyzetbe hozta ezt a szerethető, egyszerű életre vágyó, aranyos fickót!
Aki mellesleg nagyon művelt, tanult és intelligens, a filmben az OK szó eredetét is simán levezeti egy szimpla vacsi közben történelmi vonatkozásokkal fűszerezve!
Jelenetek tehát vannak rendesen, a humor is garantált, pláne, hogy mindenkinek van egy kis stikkje!

“Irányítani akarom a betegségemet, ki kell dolgoznom erre egy stratégiát!”

A filmben alakított karaktere, Pat egy későn diagnosztizált bipoláris személyiségzavarban szenved.
Ez lefordítva általa annyit jelent, hogy sok stressz hatására hangulatingadozásai vannak, furán kezd gondolkodni és hirtelen agresszívvá válik, tör-zúz és tombol. Majd a lenyugvási fázisban rájön, hogy ismét mit tett és nem győz az érintettek bocsánatáért esedezni.
Képes bármin felhúzni magát, ami nem tetszik neki, ha nem szedi a beállított gyógyszereit.
A jelenet, ami nagyon gázos volt, mégis percekig kacagtam, egy éjszakai Hemingway-könyv olvasása után következett be nála, amikor a szülei arra ébredtek, hogy konkrétan kivágja a könyvet az ablakon éjjel 3-kor, nem gondolva sem szülőkre, sem a szomszédokra, az pedig pláne nem jut eszébe, hogy ilyenkor mindenki alszik…:)
Berohan a szülői hálóba (elég necces 38 évesen) és azonnal megosztja az álmából felriadó apjával és anyjával, hogy mi baja van Hemingwayel: megírt egy boldog befejezést a háborúból visszatérő katonáról és annak szerelméről, majd írt egy másik befejezést is, ahol nincs egymásra találás…hősünket teljesen kiborítja a szerelmi unhappyend, majd eszébe sincs bocsánatot kérni, hiszen nem az ő hibája az egész, hanem az idióta íróé, minek kellett felbosszantania két befejezéssel őt?!;)
Hát, konkrétan kész voltam! 🙂
Ráadásul Robert de Niro beszólása rátett még egy adagot:
” Ok, akkor kérd meg Hemingwayt, kérjen bocsánatot ő a szüleidtől!”  😉

“Könnyebb mondani, mint megtenni!”

Közben a srác minden egyes nap fut (igaz szemeteszsákban a helyiek nagy megrökönyödésére), folyamatosan olvas, elfoglalja magát és találkozik egy lánnyal is, akinek szintén nagyon problémás az élete…már a fejünket fognánk, hogy atyaég, ebből mi lesz, amikor hirtelen szembesülünk azzal, hogy  jobban nem is passzolhatna két ember egymáshoz: ha tényleg igaz az a tézis, hogy minden szinten más az igazi, akkor ennek a fiúnak pontosan egy másik “bolond” a párja… 🙂
Aztán nincs más hátra: ezerrel szorítunk azért, hogy ezt ő is így lássa!

A film  vége természetesen happyenddel zárul, a tanulságok levonásával és személyiségfejlődéssel. A legnagyobb üzenet mégis az, hogy bármi történik az életedben, meg kell látnod a szépséget és pozitívnak kell maradnod, mert amerre a gondolataidat, a figyelmedet irányítod, ott van a pozitív éltető energia, azaz a napos oldal!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!