Nagyon sok magyar művészről, honfitársról olvasok mostanában, akiket szülőhazánkban sajnos nem értékelnek megfelelően, ezért más országokban keresik és kapják meg az elismerést, gondoljatok például az Attraction csapatára. Most Alföldi Róbertről olvastam egy rövid írást, íme:
A cikkben a magyars nem elírás (hanem a magyarok angolosított többesszáma). Mostanában egyre népszerűbb a hungarians helyett a használata.
A francia sajtó nagy kedvencének tartja a mi tehetséges színművészünket és rendezőnket, aki 5 évig volt a Nemzeti Színház igazgatója. Elismerően méltatja a sikereit és kiemeli azt is, hogy Magyarországon Róbertnek sajnos nincsenek érvényesülési lehetőségei, hiszen az országban független értelmiségiként élni immár lehetetlen.
“Manapság Magyarországon a független értelmiségiként való létezés lassan egyet jelent a hazaárulással, más szemszögből, ami talán még rosszabb, az elkárhozással. A kritikai gondolkodás, a kérdezés, a figyelem a társadalom állapotára, a történelmünkkel való elkerülhetetlen szembenézés, vállalása önmagunknak – mindez keresztényietlen, gyáva, perverz, dekadens, provokáló művészi és értelmiségi, sőt állampolgári viselkedésnek minősül, és ezért inkább csak eltűrhető, de nem elfogadott.”(Alföldi Róbert)
-nyilatkozta a színész októberben egy bécsi konferencián, ahol azt is kijelentette, hogy a mai Magyarországon kizárólag a régi értékelvek szerint élő embereket becsülik meg és tartják nagyra, akik keresztények, heteroszexuálisok és egynél több gyermekük van.
A cikkben emellett azt is kiemelik, hogy a Jobbik ma már Roberta-ként nevezi Alföldit, ami roppant megalázó és elképesztő. Nos, ez nem is csoda, hiszen a franciák hisznek a szabadságban, pláne az alkotói szabadságban. Ha pedig a színész külföldön keres munkát, minden bizonnyal bármelyik nyitott gondolkodású színházi kultúrában örömmel fogadják majd.
Tartsatok butának, de én azt a mai napig nem értem, hogyan lehet az, hogy tehetséges embereknek, legyenek középvezetők, felsővezetők, művészek vagy egyszerű munkások, külföldre kell venniük az irányt, mert a honfitársaik nem látják be, hogy mekkora értékekkel, mekkora talentummal állnak szemben.
Akár Alföldire, akár az Attraction-re nézek nem hiszem el, hogy egy nemzetközi elismerés kell ahhoz, hogy tiszteljék és otthon igazán jónak tartsák őket. Mindenesetre mélységesen elszomorító. S akkor még az anyagi elismerésről szót sem ejtettem, mert az is siralmas, tisztában van vele mindenki.
Én mindannyiuknak drukkolok, legyenek akár olyan emberek, akik letettek valamit az asztalra vagy lelkes pályakezdők. Mert én hiszek magunkban, hiszek a magyarokban. S ha ehhez külföldre kell jönni, hát gyertek. Mi, a magyar kultúrát szerető emberek nagyon várunk benneteket. Itt igény van rátok, nekünk kelletek. Ne felejtsétek el, hogy egy embertől bármit elvehetnek, de az álmait és a megvalósításukhoz szükséges kitartást sohasem.
Forrás: http://www.marianne.net/ (nyomtatott verziójában)
Csak élni így tovább, a munkája csodálatos a gyöpösökkel meg nem kell foglalkozni
Jó egészséget és sok sok boldogságot,
kíván PITYU ésRÓZSA