Szóval, a szentek is rajta vannak a listán. Sőt! Folyamatosan felbukkan a pszichopaták és a spirituálisan megvilágosodottak összehasonlítása.
Felteszi a nagy kérdést is, számos már neves kutató idézése után: “Lehetséges volna, hogy a szent és a pszichopata valami módon ugyanazon érme két transzcendentális oldala?” Bár ez bántja intellektuális érzékenységemet, mégis elgondolkodtat a következő szavak olvastán:
” ..akár hajlandóak vagyunk beismerni, akár nem , hogy a legelvetemültebb, legmegbocsáthatatlanabb pszichopata egyfajta kegyelmi állapotba gyilkolja magát. (?!) Szörnyű eszközökkel ér el bizonyos fajta tisztaságot. (?!) Gyötrelmei és másoknak okozott gyötrelmek révén más személlyé alakul át, szelleme megtisztul a színház, a nyilvánosság, a hírnév, a rémület által. (?!)”
A kérdő- és felkiáltójelek nincsenek az idézetben, ezek az én elképedésemet jelzik számotokra. Megdöbbentő kijelentések, igaz? Én sokat gondolkodtam az összefüggéseken…
Ezek után a szerző felhozza példaként Sault, aki számtalan keresztény kivégzését hagyta jóvá és akit ma, a genfi egyezmény alapján népirtással vádolhatnánk.
Akik forgatták anno a Bibliát, jól tudják, hogy mégsem ez történt, hiszen a damaszkuszi úton történt csodás “pálfordulás” révén a gyilkos hajlamú, könyörtelen emberből a nyugati világ történetének egyik legfontosabb alakja vált. Őt ismerjük Szent Pálként, aki az Újszövetség több, mint felét írta és ő a hőse az Apostolok Cselekedeteinek is, illetve láthatjuk őt a világ legszebb üvegablakain is.
Ha viszont jobban belegondolunk a jellemvonásai arra engednek következtetni, hogy inkább volt pszichopata, mint sem. Könyörtelen, félelmet nem ismerő, megszállott és karizmatikus lénye mind meggyőző tényként állhatnak előttünk. Amerre járt, vonzódott a veszélyes területekhez, ahol akár nyílt támadások is történhettek. A Földközi-tengeren háromszor is hajótörést szenvedett, ezek közül egyszer 24 órán át sodródott a nyílt vízen, mielőtt megmentették- így az a pont is stimmel, miszerint alig törődött a saját biztonságával. Emellett megrögzött szabályszegő volt, apostollá válása után többször bebörtönözték, kb 6 évig volt rács mögött. Sokszor kegyetlenül megkorbácsolták, (ötször mérték ki rá a maximális 39 botütést, ennél többet nem adtak, mert halált okozott volna); egyszer még meg is kövezték, amit tényleg alig élt túlt fizikailag, emellett pedig teljes lelki békében tért vissza tanítványai körében ugyanoda, ahol megkövezték.
Te visszamennél? Nyugodt maradnál? Érdekes kérdések. Én messziről elkerülném a helyet, gondolkodtam rajta. Őt nem igazán zavarta, hogy ugyanoda tér vissza.
Ha az összefüggéseket nézzük, akkor ezek és a többi, nem említett, de mindenki által ismert információink róla egy hidegvérű, politikai manipulátor képét festik le elénk, aki nem félt mások lelkébe gázolni, bármennyire is hűek voltak hozzá vagy fontosak voltak a számára. Péterrel történő antiochicai összezördülése az ékes bizonyítéka ennek, ám ezzel most nem fárasztalak benneteket.
Végül a szerző némiképp tompítva az általa leírt erős és meggyőzni kívánó szavakat, kijelenti azt is, hogy nem minden pszichopata szent, ahogyan nem minden szent pszichopata. Ám utal arra, hogy vannak tudományos bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy az agy folyosóinak a mélyén a pszichopata és a szent akár közös helyiségeken osztozik/osztozhat.
Továbbá felhozza azt a tényt is, miszerint a pszichopaták bizonyos tulajdonságai, úgymint sztoicizmus, a képesség az érzelmek szabályozására, illetve a megváltozott tudatállapotok elérésére, a hősiességre, a félelemnélküliségre és az empatikusság eredendően spirituális természetűek és nem kizárólag az egyén saját közérzetét javítják, hanem másokét is. Nem semmi kutatási eredmények, szimplán olvasva átfuthatunk felettük, de mélyebben belemerülve komoly kérdéseket vetnek fel.
Nos, mit gondoltok?
Itt olvashatjátok az előző írásokat:
https://franciamacaron.cafeblog.hu/2013/10/19/a-gonosz-elit/
