Varázslatos illatú levendulamezők Franciaországban

Aki járt már nyáron Provence-ban, tudja, hogy akkor nemcsak ragyogó, napsütötte időszak van, hanem csodás illatok is szállnak a szélben: olivaolaj, kakkukfű és levendula…melyek illata régi időket idézve simogatja meg és járja át testünket, lelkünket.

A hatalmas levendulamezők hihetetlen lilájában elmerülve szinte ismét hallom a nagymamám hangját, ahogyan a vidéki kis házában beavat a gyógynövények rejtett világába. Felsejlik elottem a nagypapám arca, ahogyan mélyen elmerül egy Maria Treben könyvben…régen feledett mesék jutnak eszembe, melyeket én is tovább mesélek immár az én gyermekeimnek…és ismét látom a kis szép kosárkában az ablakba tett levendulát…

Ezeket váltja ki belőlem a provence-i táj, mely hívogatva szólít és valahol mélyen belül tudom, hogy egyszer ott leszek majd igazán otthon. Addig is hagyom, hogy bűvkörébe vonzon, magával ragadjon, elkábítson a szenzációs illataival, történeteivel.

Lavande fine, ez a valódi levendula, a latin nevének eredete érdekes: a lavare = mosni szóból származik. Ennek az az oka, hogy régen fürdéskor, mosáskor a növény virágait illatosításra használták. A Földközi-tenger nyugati mellékén a mediterránumban honos növény, mely riasztja a hangyákat és a levéltetveket, ezért a környezetében lévő növények nem tetvesednek.

Fűszerként főként Dél-Európában használják hallevesek, halételek, ürühúsok ízesítésére, fűszerező szószok alkotóeleme. (A Gyros vagy Savarma öntetének is az egyik fő alkotórésze).Fiatal, leveles, apróra vágott hajtásvége felhasználható (kis mennyiségben, erőteljes fűszerező hatása miatt) friss, vegyes (növényi) salátákban (gyengén ecetes, olívaolajos lében jön elő igazán az íze!)

Gyógyászatban – az illóolaj tartalma miatt – bőrfertőtlenítésre, vérbőség előidézésére használják külsőleg. A virágjából főzött tea enyhíti a fejfájást, nyugtatólag hat az idegekre, enyhíti a bél- és gyomorgörcsöket.

A franciák többnyire nem használnak a konyhában csak szárról leszedett virágokat (fleurs mondées), ezeket is főképp tejben forrázva, cukorszirupban, likőrben vagy ecetben. A dél-francia konyhában ízesítenek vele főzelékeket és húst is, valamint a provence-i fűszerkeverék részeként grillhúshoz és szárnyashoz használják.

A népi gyógyászatban gyakran használt növény, a virágját borecetben áztatják és a kivonattal átitatott ruhát fejfájások esetén borogatásra, forrázatát vagy szeszes kivonatát szemgyulladás és árpa kezelésére használják. Forrázatával sebeket mosnak, helyenként pedig alvás elősegítésére levendulavirággal kitömött párnán alszanak.

A fitoterápiában a virágdrogokat nyugtató és epehajtó hatású teakeverékek alkotórészeként nyugtalanság/idegesség valamint epebántalmak (hepathopathia) esetén ajánlják. A virágdrogokat és az illóolajat egyaránt használják reumás bántalmak elleni fürdők, bedörzsdölőszerek és masszázsolaj készítésére.

Azontúl, hogy betekintést nyerhetünk a levendula elkészítésének folyamataiba, a múzeum butikjában rengeteg levendulás kozmetikum csábít, sóhajtozva, hogy vigyél magaddal…s így „üvegbe zárva” mi is hazavihetünk egy darabka Provence-ot.

A hely maga régi idők patikai hangulatát idézi, amikor még a helyi füvesember keverte össze azt, amire szükség volt…

Franciaország levendulatermelésének 94%-a négy megye területén oszlik el: Alpes de Haute-Provence, Drôme, Hautes-Alpes és Vaucluse. A levendula június végétől augusztus végéig virágzik, de ez a levendulamező elterülésétől, magasságától és az időjárástól is függ. Ültetésenként 10 évig virágzik igazán, utána pihentetni kell a helyét. Július elején kezdik begyűjteni a szárításra ítélt levendulát, július közepén-végén pedig azt a részét, amelyből azonnal olajat készítenek.

Sault a levendula fővárosa, Augusztus közepén rendezik meg itt a levendulafesztivált: versenyekkel, felvonulással, folklórműsorral és koncertekkel szórakoztatják az idelátogatókat.

A lakásba, házba  berepülő rovarok ellen a franciák nemcsak vegyszerekkel vagy szúnyoghálóval védekeznek. Miközben szárított levendulacsokor kerül náluk a szekrénybe a ruhazabáló molyok ellen, hatalmas  cserepekben vagy virágládában tartott levendulaszépségek kerülnek az ablakba, mert ezek a rovarok, többek között a legyek és szúnyogok ellen nagyon hatásosak. Sőt, a provence-i skorpiók ellen is, amikről viszonylag kevesebbet tudhatsz, pedig fogadni mernék, hogy nem szívesen találkoznál velük…

Él néhány skorpiófaj Franciaországban, ahogyan pl Olaszországban is…ezek általában 4-10 cm  hosszúak lehetnek és ami jóhír, nem mérgezőek. (olasz és sárgafarkú skorpiók) A skorpiók mindig csak a sötétben indulnak prédakeresésre. Kóborlásaik közben bizony észrevétlenül emberlakta helyiségekbe is tévedhetnek, ahol azután a bútorzatban, ágyakban, ruhadarabok között bújkálva rejtekhelyet keresnek és néha a véletlenül rájuk akadó embert igazán kellemetlenül megdöbbenthetik. A meglepett skorpió megérintve, például kézbe fogva, mérges fulánkjával azonnal szurkálni kezd. Egyszerre csak éles fájdalom nyilalik át az ember kezén a megsebzett helyen. A hirtelenül támadt fájdalmas érzés lassan csökken, és idővel megszűnik, anélkül, hogy a szúrás nagyobb bajt okozott volna.

Dél-Franciaországban azonban néhány turisták által kedvelt helyen ebből is üzletet csináltak, itt ugyanis skorpió-olaj – „huile de Scorpion” – készítésével foglalkoznak, amit gyógyszerül a skorpiócsípés ellen ajánlanak. Az eleven skorpiókat olajba fullasztják és egy ideig benne áztatják,majd az olajat eladják. E szer használata azonban teljesen felesleges, mert a kicsi európai fajok csípésének nincsen súlyosan mérgező hatása…ám az olaj ettől függetlenül népszerű a turisták körében és az üzlet ragyogóan virágzik. 😀