Jack Reacher- Tom Cruise olyan, mint a jó bor

…azaz ahogyan idősödik, úgy lesz egyre jobb – színész!
Ezt minden túlzás nélkül állíthatom, függetlenül attól, hogy én a kezdetektől fogva az első számú rajongótáborát erősítem. 🙂

Hosszú hónapok óta vártam erre a filmre, aztán úgy alakult, hogy a bemutatón mégsem tudtam részt venni.
Már-már feledésbe is merült, ám az élet mégis elém dobta- szerencsére.
Ilyen jó filmet ritkán látok, idén ez a film került a toplistám első helyére.

Hogy miért? Mert imádom Mr. Coctailt, aki nagymenőségét már számtalan filmben bizonyította? Mert újra a hős megmentő szerepében tetszeleg, aki mindent tud, mindenkit legyőz és a végén mindent visz (a nőt is beleértve)?
Szó sincs róla! Jack teljesen más karakter, mint James Bond.
Ő egy leszerelt magas rangú katonai rendőr, aki rengeteg mindenben különbözik a szimpla rendőröktől, hogy csak egyet említsünk: azok az elkövetők, akiket neki kell/ett elkapnia, kivétel nélkül profi, kiképzett bűnözők…

A film egyszerűen fantasztikusra sikeredett, annak ellenére, hogy Lee Child könyvében a főhőst teljesen más karakternek írta le, mint a mi kis “Zseboroszlánunkat”, akinél ugyan gyorsabban senki sem fut Hollywoodban…:) mégsem nevezhetjük kigyúrt, magas exkommandós tisztnek…
Tom azonban nem hiába szenzációs színész, mindezt simán kiegyensúlyozta és felülmúlta önmagát a kiváló arcjátékával, a szavak nélküli alakításaival…tehát újra bebizonyította, hogy az alacsony termete nem lehet akadály…Reacher így általa vált valós figurává, Cruise pedig az én szememben  egy magasabb szintre ugrott… 🙂
Szóval, a Jack Reacherben nem csalódtam, sőt!
Túlzás nélkül állítom, hogy a a film kezdettől fogva annyira magával sodort, hogy alig akartam elhinni, hogy már itt a vége…

“Mit gondolsz, én valami hős vagyok? 
Megvannak a bizonyítékok, megyek az FBI-hoz. 
A nőt megtarthatod”. 

A sztori sem szokványos, bár minden benne van, ami egy krimi/akció filmhez kell, – mégis másképp. Nincsenek elnagyolt autósüldözések, sőt főhősünknek még a “kölcsönvett” kocsija is lerobban, így rögtönöznie kell a menekülési útvonalhoz.
A poénok azonban csattanósak, Cruise fellépése pedig biztosít bennünket arról, hogy egy olyan emberrel van dolgunk, akihez bárki szívesen fordulna a bajban:
ha kell keményen verekszik, éles szemével nagyszerűen átlát a helyzeteken, nem hősködik, csak teszi azt, amit ő a munkájának vél. Mindezt akkora szakértelemmel, hogy egyetlen percre sincs okunk kételkedni abban, hogy amit mond, az bizony úgy lesz…ugyanakkor nem játssza a hős megmentőt, ha egyszer megmondja a nőnek, mit tegyen és ő mégis másképp cselekszik, akkor nem az ő dolga, hogy megmentse…persze, a végén azért csak megteszi…a férfiúi büszkeség nagy úr!;)
Nincs szüksége romantikus-szerelmes légyottokra, sem elismerésre, ő egy független, szabad figura, akit senki sem találhat meg, ő talál meg inkább bárkit. Nincs lakcíme, nincs kocsija, nincs kötődése, egyszerűen tudja, hogy ő kicsoda, mire képes és azt maximálisan véghez is viszi…néha egy olyan partnert szerezve mindehhez, aki bár segít, ám az utasítására, miszerint likvidálja azonnal az ellenséges mesterlövészt, a kedves öreg bácsi is öntudatosan leszögezi:
“Én nem tudom, maga általában kikkel barátkozik, Reacher, de én részemről nem szoktam az első szóra vadidegeneket agyonlődözni”.  🙂

A jelenetek hatásosak, a történet bonyolult, a párbeszédek sziporkázóak és már az első képkockák meggyőznek bennünket arról, hogy a legjobb filmet választottuk.
A sztorit nem írom le, nem veszem el tőletek az élményt, egy azonban biztos: a Jack Reachert érdemes megnézni, rég nem szórakoztam ilyen jól egy krimi/akción… 🙂