Igen, minő “véletlen”, hogy Alain Aspect egy francia fizikus, akinek a vezetésével a dél-párizsi Egyetem kutatócsoportja egy hatalmas jelentőségű kísérletet hajtott végre 1982-ben… Nem lett bulvárhír belőle, a tv sem zengte a tudós nevét, így jóformán csak a fizikusok és néhány tudós ismeri, pedig ez a XX. századi tudomány egyik legrendkívülibb kísérlete. Olvassátok végig, érteni fogjátok, még akkor is, ha elsőre túl száraznak tűnik…
![]() |
| Alain Aspect |
Az elmúlt napokban már írtam arról, hogy a gondolatainkkal teremtjük a valóságot, az vagy, amit gondolsz, csak arra vagy képes, amiről el tudod hinni, hogy képes vagy és így tovább…no, ezt az Aspect-kísérlet tudományosan is bebizonyította. A kísérlet végeredményéből egyszerűen megérthető, miért vannak néha megérzéseink, intuitív meglátásaink. Megérthetjük, hogyan lehetséges, hogy egyes emberek belelátnak a múltba, jövőbe, és mások jelenébe is. Hihetőbbé válik az az állítás is, hogy gondolatainkkal materializálni is képesek vagyunk.
A tudományos háttér, voilà:
Először is beszélnünk kell Niels Bohr-ról, aki kidolgozta a kvantumelméletet, és ő a legismertebb atommodell megalkotója, amely szerint az elektronok éppúgy keringenek az atommag körül, mint a bolygók a Nap körül…ez alapján lehet eljutni az egyik legizgalmasabb és legvitatottabb témához, ami nem más, mint a kvantumugrás.
![]() |
| Niels Bohr |
Később tovább bonyolította a kvantumelméletet azzal, hogy kijelentette, hogyha az elektronnak két lyuk közül kell választania, hogy melyiken menjen át, akkor 50-50%, hogy a bal oldalit vagy a jobb oldalit választja…ez még rendben is lenne, ám utána hozzátette, hogyha az elektronnak választania kell két útvonal közül, akkor viszont egyszerre megy át mindkettőn, vagyis két helyen van egyszerre! Ezt mondja ki a kvantumelmélet.
Ha pl beleteszünk egy elektront egy két részre osztott dobozba, akkor az elektron hullám formájában ott lesz mindkét oldalon. Ám ha belenézünk a dobozba, a hullám hirtelen megszűnik, az elektron részecskévé változik, amely azon az oldalon lesz, ahol mi nézzük. Tehetjük a dobozt akár az univerzum két végébe, az elektron csak akkor dönti el, hogy melyik oldalon legyen, ha belenézünk az egyik dobozba. Szóval, függ a megfigyelőtől. Ezt vonta kétségbe Einstein, amikor kijelentette a szállóigévé vált mondatát, miszerint Isten nem játszik kockajátékot, azaz a részecske helyzete nem függhet a megfigyelőtől.
![]() |
| Schrödinger macskája |
Ekkor jött a képbe Schrödinger, aki kitalált egy paradoxont, hogy leleplezze ezt az abszurdumot. Gondolatkísérletében elképzelte, hogy van egy macskája, amit beletesz egy dobozba egy lezárt üveg cián mellé. Mellette lenne egy kalapács is, ami 50 % -os eséllyel széttörné ezt az üveget. A kvantumelmélet szerint egyformán valószínű történés menne végbe, míg a doboz zárva lenne, kvázi a macska egyszerre lenne élő és halott ugyanúgy, ahogyan az elektron egyszerre van a doboz mindkét oldalán, amíg nem figyeli senki. Ez pedig abszurdum. Ám bármilyen bizarr is a kvantumelmélet, egybevág az összes kísérleti adattal…azonban ebbe most mélyebben nem megyek bele…csak kellettek ezek az előzmények, hogy értsétek, miért jött létre az Aspect-kísérlet.
![]()
Még egy picit Einstein…
A lényeg az volt, hogy a kvantumelmélet tehát kezdett eltérni a relativitáselmélettől.
Az egyik arra volt jó, hogy a nagy testek univerzumát értsük meg általa, a másik pedig az atomok univerzumát volt hivatott szemléltetni velünk. Ám Einstein úgy vélte, hogy az univerzumban nem érvényesülnek különböző törvények, kell egy közös szabályrendszer. Ezzel kezdődött Einstein egységes elmélet kutatása, amely a természet alapvető erőit egyetlen erő különböző megnyilvánulásaiként írná le. A relativitáselméletei ugyanis egyetlen tételbe sűrítették az összes törvényt, amely a teret, az időt és a gravitációt irányítják, az új elmélettel pedig az volt a célja, hogy egyetlen tételbe sűrítse a gravitáció és az elektromágnesesség jelenségeit. Úgy gondolta, hogy az az erő, amely az elektront az atommag körül mozgatja, megegyezik azzal az erővel, amelyik a Földet a Nap körül mozgatja. Ez az egyesített térelmélet, amelyen utolsó éveiben is kitartóan dolgozott…sikertelenül.
Ez lett volna a Mindenség elmélete.
![]()
A világon minden mindennel összefügg, de hogyan bizonyította Alain Aspect?
A kvanzumfizika tehát azt állította, hogy az univerzum indeterminisztikus (tehát nem eleve elrendelt), így a megfigyelő a megfigyelés része. Ugyanakkor a relativitáselmélet determinisztikus univerzumról beszél, amelyben a megfigyelő jelenléte nem érdekes az anyag viselkedése szempontjából. Ezt nevezik az ún. EPR-paradoxonnak.
A tudósok ezek után megpróbálták összebékíteni egymással a két nézetet. Azt feltételezték, hogy nincs kétféle törvény az anyag különböző dimenziói számára, azaz nincsenek külön szabályok a makrokozmosz és a mikrokozmosz számára. Egységes törvényeknek kell lenniük.
Akkor viszont, hogyan lehet ekkora különbség a két nézet között?
A probléma rengeteg vitát szült a relativitás atyja, Einstein és a kvantumfizika fő teoretikusa, Niels Bohr között. Einstein aztán arra az egyik bizarr elméletre összpontosított, hogy a részecske csak akkor dönti el a helyzetét, amikor figyelik. Nos, ekkor három tudós belefogott egy érdekes kísérletbe ( Einstein- E, Podolski-P, Rosen-R ) ezt nevezzük EPR- paradoxonnak.
Ez a paradoxon két különálló rendszer megmérésén alapult, amelyek előtte egységet alkottak.
A tudósok úgy határoztak, hogy a két rendszert két részre osztott dobozba teszik, majd a terem két végébe helyezik, esetleg megismétlik több km távolságra egymástól, majd egyszerre nyitják ki őket és megmérik a belső állapotukat. Ha a viselkedésük automatikusan azonos, akkor az azt jelenti, hogy a két rendszernek sikerült kommunikálnia egymással. Csakhogy ez egy paradoxon. Hiszen Einstein és csapata már megállapították, hogy nem jöhet létre azonnali információcsere, mert semmi sem lehet gyorsabb, mint a fény. Ráadásul a kísérletet megfelelő technikai eszközök hiányában nem lehet elvégezni…
Bohr azonban kitartott amellett, hogy el lehet végezni a kísérletet és ezáltal be lehet bizonyítani, hogy létezik azonnali kommunikáció. Einstein azonban azt gondolta, hogy ez az elképzelés abszurd és csak az bizonyíthatná, hogy lehetséges, ha kísérleti úton be lehetne mutatni a paradoxont…ám ezt Einstein korában nem lehetett…viszont később, 1952-ben a londoni egyetem egy fizikusa, David Bohm ismét kijelentette, hogy már el lehet végezi a kísérletet. Aztán 1964-ben a genfi CERN fizikusa, John Bell levezette az is, hogy hogyan. Ám nem végezte el.
Itt jött a képbe Alain Aspect, akit nagyon érdekelt a téma és 1982-ben a párizsi kutatócsoportjával elvégezte ezt a nagyon bonyolult kísérletet, amit most nem írok le, mert nagyon nehéz megérteni.
Tehát a franciák ellenőrizték a paradoxont és kiderült, hogy Bohr-nak igaza volt.
Aspect felfedezte, hogy bizonyos feltételek mellett a részecskék automatikusan kommunikálnak egymással és ez a kommunikáció azonnali. Még akkor is, ha ezek a részecskék a világegyetem különböző, távoli pontján vannak egymásnak.
Ami Einstein elméletének az ismeretében, miszerint semmi sem halad a fénynél gyorsabban- egész egyszerűen mindenkinek hihetetlen volt. 1998-ban Zürichben sokkal kifinomultabb technikákkal megismételték a kísérletet, majd Innsbruckban is és megerősítették az Aspect-kísérlet eredményét.
Felmerülhet a kérdés, hogy akkor a relativitáselméletek helyesek vagy helytelenek. Természetesen helyesek. Aspect “csak” rátalált az uiverzum egyik tulajdonságára: kísérletileg bizonyította, hogy az univerzumban léteznek láthatatlan kapcsolatok és azt is, hogy a dolgok között olyan viszony van amit eddig nem gondoltunk.
(Már aki, ugyebár…:) )
Akár az egész univerzum elválaszthat egymástól két mikrorészecskét, ha az egyik elmozdul, akkor a másik is…
A körülöttünk látott és érzékelt dolgok, történések sokfélesége tehát bizonyítottan ugyanannak a valóságnak a különböző megnyilvánulásai.
Mindent láthatatlan szálak fűznek egymáshoz, minden dolog ugyanannak az eszenciának a más és más arca. Az egészben az a még hihetetlenebb, hogy a tudomány kezdi megerősíteni azt, hogy a régi szent szövegekben ott van az Univerzum magyarázata. Ám mára elég ennyi, mindennek megvan a maga ideje.
Hogy mindezt nem én találtam ki, ez a cikk is megmutatja:
.jpg)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: