Inkább mindkettő. Miért is? Beavatlak benneteket:
Honoré de Balzac
1799. május 20. – 1850. augusztus 18.
Balzac ősei dél-franciaországi parasztok voltak, az apja hadsereg-élelmező tisztként a császárság ideje alatt nagy vagyonra tett szert. A család neve eredetileg Balssa volt. Azonban amikor az író nagybátyja, Louis Balssa megölt egy lányt és kivégezték, az apjuk Bernard-François megváltoztatta a nevüket Balzac-ra, majd később önkényesen odafűzte hozzá a nemesi eredetre utaló de szócskát, kisajátítva magának egy régi nemesi címert is. /Ha lúd, legyen kövér, nemde?!:)/ Édesanyja, Anne-Charlotte-Laure Sallambier sosem szerette a kis Honorét, mert ő „házastársi kötelességből született gyerek” volt csupán számára, hiszen fiatalon kényszerítették hozzá a 20 évvel idősebb Bernard-François-hoz. Így gyermekként a kicsinek az evésen kívül nem sok öröme maradt, ezzel kárpótolta magát, pláne akkor, amikor később kiderült, hogy a féltestvérét azért szereti jobban az anyja, mert Henri „szerelemből fogant gyermek” volt az ismeretlen szeretőtől, akibe az édesanyja fülig szerelmes lett… Későbbiekben is megmaradt ez a szokása, így rengeteget evett, néha válogatás nélkül, habzsolva az ételt, ezért kezdték el a háta mögött ízléstelennek csúfolni…
“A művészek nagy gyermekek, kik midőn teremtő szerszámukat megragadják, óriásokká válnak.” (Balzac)
Balzac elég korán kezdett el írni, ám hamar eltanácsolták az írói pályától, amit szerencsére nem vett komolyan, hiszen akkor ma ki lenne a francia realista regény megteremtőinek nagyja, akinek a neve a világirodalom legjelentősebb alakjai között szerepel? Ám azt az ötletet,hogy ő tragédiaszerző, Oliver Cromwell angol hadvezérről írt tragédiája után örökre kiűzte a fejéből, és helyette a népszerű irodalommal próbálkozott. Ez sem jött be neki, ráadásul gyakori íráshibái is rontottak a helyzeten. Ám ő nem adta fel, hamarosan napi 15! órát írt, miközben a magára öltött szerzetesi ruha és az asztalra készített hatalmas mennyiségű kávé segítette írás közben. Sosem dohányzott, mert meg volt róla győződve, hogy az gyengíti az embert, ő pedig ezt nem engedhette meg magának, ha egyszer híres íróvá kívánt válni. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy több alkalommal napi 50 csésze sűrű fekete törökkávét iszogatott meg az inspirációra várva, majd azt azonnal papírra vetve…Ezt az adagot abban az időben csoda volt beszerezni is, így ha nem jutott hozzá kedvenc italához képes volt porrá zúzni egy marék kávébabot és azt megenni…
( Én imádom a kávét, de ebbe belegondolva, brrr, kirázott a hideg!)
A felelőtlen bohém bolond
” Ismét csak azt kockáztatom, hogy elveszítem a szemem világát- a pokolba is, de ha egyszer megéri!”(Balzac)
A teákat is nagyon szerette és jól ismerte. Egyszer egy orosz kormányhivatalnoktól (aki magától az orosz cártól szerezte, ő pedig a kínai császártól) ajándékba kapott egy különleges teakeveréket, amely mellé az útmutatóban feltüntették, hogy akár vakságot is kaphat az, aki fogyasztja. Balzac ezért csak a legközelibb barátaival megosztva, szertartásosan itta, miközben nagyokat filozofáltak arról, hogy bizony most kockáztatják a látásukat.” Ismét csak azt kockáztatom, hogy elveszítem a szemem világát- a pokolba is, de ha egyszer megéri!”
Ezek után szinte nyilvánvaló, hogy a drogok sem hagyták hidegen, ám nem mindennapi módon, egy kastélyban próbálta ki pl a hasist, nem mással, mint Charles Baudelaire-rel egy elmeorvos barátjuk felügyelete alatt. A hatás elmaradt, Balzac pedig csalódottan vette tudomásul, hogy a drog nem az ő serkentőszere… /nem semmi fazon volt, az már egyszer biztos!:)/ Ezek után továbbra is a kávé uralta az életét. Ennek később nem maradtak el a következményei: súlyos gyomorgörcsök kínozták, magas vérnyomása alakult ki és szívnagyobbodást diagnosztizáltak nála. Ezért viszonylag korán meghalt, 51 éves korában, aminek a kávéfüggősége mellett a torkosságát is betudhatjuk.
” Ha hiányzik belőlem a mélység, akkor inkább szélesnek mondanám magam…” (Balzac)
A világ egyik legnagyszerűbb francia regényírója e szavakkal ismerte el hatalmas (engem kicsit Depardieu-re emlékeztető) termetét. Egyszerűen imádott enni, ám nemcsak rettentő étvágya volt, hanem elég ízléstelenül is evett, ezért hívták a háta mögött többen ízléstelen bugrisnak. ( Egyébként vicces, mert most mondja éppen Julien, hogy Gérard Depardieu főszereplésével készült egy kétrészes film Balzacról. 🙂 )
“Jó ízlés, helyes tapintat: tudni, mit kell elhallgatni, s tudni, mit kell kimondani.” (Balzac)
20 év alatt 97 könyvet írt, több mint 11000 oldal terjedelemben! (Szenzációs!:) )
Ezek között voltak pajzán és erőteljesen pornográf művek is. Információit társasági eseményeken szerezte, ahol rengeteg nő az író hatása alá került, ami azért fura, mert Honoré rettentő csúnya volt és a tisztálkodás sem tartozott az erősségei közé. Legnagyobb előnye a hallgatásában rejlett: önmagáról egy szót sem szólt, inkább megfigyelte a környezetét. Erről is fennmaradt egy aranyos sztori: A porosz természettudós Humboldt egyszer megkérte az elmeorvos ismerősét (aki történetesen Balzac barátja is volt), hogy szervezzen meg egy ebédet számára, amelyre elhozza az egyik bolond betegét is. Így is történt, közben azonban hozzájuk csapódott az ápolatlan, ihletett állapotában össze-vissza magában dörmögő Balzac is, akit Humboldt nem ismert. A vacsora végén a tudós gratulált az orvos barátjának, hogy ilyen megnyerő dilist hozott magával- mire a doki nagyott nézve kiigazította: ” A másik a bolond, ez az úr itt Honoré de Balzac.” 🙂
“Na, ma délelőtt odalett egy regényem!” (Balzac)
Balzacról köztudott, hogy nem volt vonzó férfi, sőt züllött életmódja egyenesen sokat rontott külsején. Azonban számos szeretője volt, s rendkívül csapodárnak bizonyult. A nők leginkább írói tehetsége miatt bálványozták, ám később Balzacnak ez inkább teher volt, mert úgy látta, hogy pusztán csak az írót szerették benne és nem a férfit. Ám azt kevesen tudják róla, hogy a szexualitását rettentő módon uralta (micsoda kontraszt ez, hiszen sem az evést, sem a kávéőrületet nem tudta/akarta szabályozni); ugyanis úgy vélte, hogy a magömléssel veszítene a kreatív energiáiból- így a csúcsra érés előtt lefékezett, mert nem akarta elveszíteni a hőn szeretett spermáit, amik a rendkívüli tisztaságot jelentették ennek az ápolatlan írónak.
Élete során egyetlen igaz szerelme volt, Madame de Hanska ukrán grófnő, akinek ukrajnai birtokán hosszabb időt töltött a hölgy férjének halála után. Bár a nő odavolt az író zseniális szóforgatásaiért és imádta a műveit is, az sem kerülte el a figyelmét, hogy Balzac szeretett arisztokrataként élni és azonnal elköltötte a keresett pénz, így folyamatosan hatalmas adósságai voltak…ezért aztán csak akkor ment hozzá, amikor az író már nagyon beteg lett (megszánta szegényt).
Balzac rengeteg hibája és pazarló életvitele ellenére az azonban vitathatatlan, hogy nagyon elismert író lett és a leghíresebb munkája, az Emberi színjáték azt is megmutatja számunkra, milyen csodálatos elme lakozott ebben az emberben. Ehhez a művéhez szinte egész életében tanulmányozta a Napóleon utáni korszak francia társadalmának különféle rétegeit…micsoda kitartás kellett ehhez! Én még olvastam egy érdekes művét, a Seraphita című regényét, amelyben egy hermafrodita angyal vezet be egy fiatal párt a szerelem és a miszticizmus rejtelmeibe…kissé bizarr, de jó! 🙂 Szerintem az a műve, amit mindnyájan ismerhettek, az nem más, mint a Goriot apó!
Goriot apó
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: