Mi történik, ha felhívod a 911-et? – A hívás

Ezt a filmet hosszú ideig nem akartam megnézni, mert azt gondoltam, hogy hasonlóan Halle Berry mostani alakításaihoz egy unalmas, kicsit magamutogató alkotás lesz. Tévedtem.
A film végén kb két percig elkapott a hűha, ez igen, végre ismét egy nagyon jó film, amit végig lehet izgulni és amiről tudjuk, hogy akár megtörténhet. Szívből ajánlom mindenkinek.
Még érdekesebbé tette számomra az a tény, hogy éppen most olvasok egy könyvet a pszichopatákról és nézem a Hannibál új sorozatot, ahol a rendező és a színészek által egy nagyon erős jellemrajz és profil rajzolódik ki előttünk, megértetve velünk azt a tényt, hogy a pszichopaták gondolkodásmódját átlagember nem értheti. Elemezni lehet, a bőrükbe viszont csak néhányan képesek úgy bújni, hogy ne maradjon hosszú távon sérülésük és ne váljanak ők maguk is pszichopatává. Szóval, a Criminal Minds és a Mentalista mellett ez a sorozat vált a mostani “kedvencemmé”, hiszen nagyon erősen indított és epizódról epizódra jövünk rá arra, hogy a legveszélyesebb emberek akár itt élhetnek közöttünk, mégsem sejtjük róluk, hogy mi megy végbe bennük, mélyen legbelül. Szimpatikusak, együttérzők, modernek, tradicionálisak, műveltek, kifinomult ízléssel rendelkeznek, mégis gyilkosok. A hívás című film által pedig mélyebb bepillantást nyertem az operátorok mindennapi, embertpróbálóan kemény munkájába…egy olyan világba, ahol minden szó, minden mondat, minden reakció egy ember életének a megmentésébe vagy elvesztésébe kerülhet.
A hívásban a híres sorozatrendező,  Brad Anderson igazán kitett magáért. Kiválóan bemutatja nekünk, hogy milyen az operátorok élete a “kaptárban”, ahogyan ők egymás között nevezik. Keményen a tudomásunkra hozza, hogy ez bizony nem leányálom, hanem kőkemény munka, ami maximális koncentrációt igényel. Az ott dolgozók egytől-egyig fantasztikus emberek, akiknek félre kell tenniük érzékenységüket, ha valóban segíteni akarnak. Szenzációs, ahogyan képet kapunk erről a nagyszerű teljesítményről és beleláthatunk abba az összetett munkába, amit végeznek, és ami bizony borzalmakkal teli, hiszen az élet azon oldalát mutatja, ahol a rémségek történnek. Mindenképpen elgondolkodtató és megbecsülendő. 
Nem véletlenül mondjuk a gyermekeinknek, hogy ne állj szóba idegenekkel, ne fogadd el az édességet, ne chatelj ismeretlennel, ne adj ki magadról sok információt- a szörnyűségek bizony nincsenek messze tőlünk, bármikor és bárhol bármi megtörténhet. Fontos, hogy felkészültek legyünk, már ha azok lehetünk egy-egy ilyen történés esetén. Mégis sokkal nagyobb az esély arra, hogy ezt az egészet megússzuk, ha odafigyelünk a jelekre. A filmből pedig képet kapunk az operátorok felkészültségéből és összetett gondolkodásmódjáról is. Ugyanakkor rájöhetünk arra, hogy ez a meló bizony nem mindenkinek való…
A történet:
Jordan Turner (Halle Berry) segélyhívások ezreit bonyolítja le napi szinten. Betörések, gyilkosságok, öngyilkossági kísérletek és megannyi esetek kezelése a feladata, amíg a megfelelő egység el nem indul a helyszínre. Igazi embert próbáló feladat végighallgatni egyes emberek haláltusáját.  Miután az egyik alkalommal egy olyan helyzet alakul ki, melynek folytán az áldozat kozvetve miatta meghal, önmagát okolja és nem tud visszaülni az operátori székbe. Inkább oktatójává válik a szakmának…egészen addig, amíg az egyik gyakornokhoz befut egy életbevágó segélykérés- mert akkor kénytelen visszaülni és szembenézni saját félelmeivel, megmutatva önmagának és másoknak is, hogy igazán profi a szakmában. Bár nem akarta, de újra egy éppen folyamatban lévő emberrablás főszereplőjévé válik. Minden, amit mond az áldozatnak létfontosságú. Aki pedig nem más, mint egy tinédzser lány, Casey Welson (Abigail Breslin). A közös küzdelmük az emberrablóval igazi feszült perceket és idegölő másfél órát teremt.
A koncentráció, az elkeseredettség, a fegyelem, a gyors reagálás és a pszichés józanság mind-mind hatásos fegyver egy-egy ilyen filmben, ha azt a színész arca kiválóan tükrözi. Halle Berry pedig most újra megmutatja, hogy milyen egy igazi visszatérés a valóban nagy színészek közé, sok jelentéktelen és unalmas filmecske után. Le a kalappal előtte, szenzációsan játszik. 
Tovább a blogra »