A szürke és a sötét “elcseszett” ötven árnyalata

“A könyvtár olyan mint egy borospince. Ott sem kell mindent meginni.”
 (J.C.Carriére – U.Eco)

Találó a fenti mondat, pláne ezekre a könyvekre- mert ezek bizony azon kategóriába tartoznak, amiket azonnal ki kell köpni, mert egész egyszerűen mindkettő (nincs rá jobb szavam) szar. Tegnap este befejeztem az ötven sötét árnyalatos részt is,amelyhez ez esetben szükségem volt egy whiskey-re..na, nem azért, mert a szereplők is azt ittak és nekem is kedvem támadt egyre (ők kizárólag boroznak végig), hanem azért, mert be akartam fejezni a könyvet, amely olyan rossz, hogy csak egy ital tudta az estémet kissé feldobni. 🙂

Az alapsztori 1-2 vegyítve:

Adott egy milliárdos harminc felé közeledő üzletember, aki a nők álma: elegáns, jóképű, tud bánni a szavakkal, a testével és a hölgyekkel; ráadásul a legjobb helyeken étkezik, ismeri a konyhaművészetet(na, nem ételt készít- arra van személyzete, kvázi tud rendelni..-de itt még nincs is baj, én  is beérem ezzel egy pasinál, majd főzök… 🙂 ), a legjobb autókkal jár és mindennel elhalmozza a kiválasztott alárendeltjét. Jól olvastátok: nem a barátnőjét, hanem az alávetettjét…ugyanis a srác szépséghibája és negatív oldala mindössze annyi, hogy anyagyűlölő, utálja magát, ezért szereti a szado-mazo szexet…így alávetetteket szerződtet le, mert MEGTEHETI… 🙂 Csekélység, ugyebár? 🙂
Ez a vonulat talán még rendben is lenne, felkeltené az olvasók érdeklődését, hiszen ki ne szeretne belelátni egy kicsit perverzebb világba, még akkor is, ha nem próbálná ki?

Igen ám, de a másik főszereplő, akit a könyv szerzője olvasószerkesztőnek tett meg (vicces, ugye, 🙂 )szinte az egész történetet szétrombolja a butaságával.
Szerintem jobbat biztosan nem tudott kitalálni James vagy ennyire a saját élményeiből merített, ami ismét leminősíti, mert mindkét esetben ultragáz.

Na, de még az elején vagyunk, nagy vonalakban vissza a sztorihoz:  a kislány épp végzős az egyetemen és az influenzás barátnője helyett elmegy egy riportot készíteni Mr Grey-jel, akire üdítően hat a lány pimasz stílusa és ettől kezdve elkezd udvarolni neki, ugyanis tökéletesnek érzi a következő alávetett szerepére. Szerződést írnak alá, megkap a lány mindent, ami egy alávetettnek jár: ruhák, kocsi, edzésterv (hogy formában maradjon és bírja a kiképzést), majdnem egy étrendet is- amikor is az első éjszaka kiderül, hogy ő bizony még szűz…így C.G. veszi el a szüzességét…nos, ennek az élménynek és a folyamatos ostoba beszólogatásoknak az eredménye lesz az, hogy Christian Grey már másra sem tud gondolni, csak rá- kedvez neki, enged az alapfelállásból és amikor a lány nagy vívódások közepette (olvasni is fájdalmas, annyira ostoba) elhagyja, teljesen kiborul…

A második kötet ennek a folytatása: a lány sem érzi jól magát, kemény 5 nap múlva ismét nagy az egymásra találás és C.G. felajánlja neki a szimpla barátnői szerepet, amibe nem kell, hogy benne legyenek azok a kis játékok, amiket a lány rossznak érez…Ezek után kitalálhatjátok, hogy a naiv, okoskodó kis hősnő folyamatosan a szex szado-mazo részén agyal, próbál még inkább belemélyedni Christián életébe és a baromi nagy élettapasztalatával (na, itt már kellett az ital) folyamatosan osztja az észt, amit C.G. gondolkodás nélkül elfogad…(eltávolítva üzlettársat, barátot),majd ha valami nem tetszik a kis butának, még képes lenne arra is, hogy szerepet cseréljenek és ő legyen a lány alávetettje…amin a kis drága pár pillanatig még el is méláz..röhejes.
Aztán okosan kitalálja, hogy ő segíti rendbehozni C.G. életét…ez is totál vicc, hiszen  még a saját önértékelésével is bajok vannak, biztosan nála van a tuti recept mindenre..na, de nem bántom, láttunk már ilyet a való világban is, vak vezet világtalant alapon, nemde? 😀

A véleményem a “könyvekről”:

Bár papírból vannak, be vannak kötve, ezek mégsem könyvek, hanem szemetek. Hemzsegnek a helytelen kifejezésektől, az egy az egyben lefordított angol mondatszerkezetektől. Sajnos, nevetni sem volt erőm. olvasva a  “csajos”újságok és a könyvesboltok beharangozóit és elismerő kritikáit.
Ami biztos: igényes olvasó rögtön levágja, hogy az írónak fogalma sincs a stílusról és a kreatív írásról (szerintem az igazi szexről sem)- kvázi az én kreatív író sulimban a professzorom úgy vágta volna ki ezzel az igénytelenül megírt piszkozattal, hogy öröm lett volna nézni… 😉
Na, de kérem, van itt marketing és szexre éhes közönség, akiknek ez jól “el lett adva”. 🙂 

A szexjelenetek (amikről inkább csak beszélnek) gyatrák és gyengék, szűzlányoknak és tapasztalatlan egyéneknek be lehet mesélni, hogy ez a legjobb…aki olvasta az erotikus irodalom klasszikusait, tisztában van vele, hogy ez a nyomukba sem ér, ahogyan bármely szexualitását igazán megélő nő és férfi ezt szintén tudja.

A két karakter, ha nagyon jófej akarok lenni, akkor nagyjából kidolgozottnak mondható, bár egyik sem állja meg pszichológiailag sem a helyét; mutasson már nekem valaki egy olyan erőteljesnek beállított férfit, aki a belső problémáit rögtön megosztja egy kis fruskával, hogy utána hallgathassa, hogy ő mennyire “elcseszett 50 árnyalatban”!
A cselekmény  fura, bár beletett a szerző néhány általa fordulatosnak hitt elemet, talán éppen az NCIS-t nézte, amikor eszébe jutott, hogy kicsit bonyolítani kéne… 🙂 Nem sikerült túl jól ez sem.
Ana, a szűz kislány monológjait olvasva egy intelligensebb nő a haját téphetné…én pedig éjjel-nappal whiskeyzhetnék.. 🙂 szóval, az egész botrányosan gyenge.
Amiket szerettem benne: az emailek és a zenék.

Szerintem egy jó könyv olyan, mint egy igazi férfi:
Szép a borítója, de nem túl tetszetős. Felhívja magára a figyelmet, de nem zavaró módon.
Vastag, hogy sokáig tartson kiolvasni, érdekes és izgalmas fordulatokban gazdag.
A képzeletemet beindítja és folyamatosan vissza akarok térni, hogy újra és újra elolvassam, mert mindig mutat valami újat és sohasem unalmas, stílusos…és még folytathatnám.

Egy szó, mint száz: nem kell elhinni minden ehhez hasonló mondatot:
“Végre egy könyv, ami azt kínálja a nőknek, amire valóban vágynak! A sötét ötven árnyalata még erőteljesebben hat a női érzelmekre, mint az első kötet.”
..mert egész egyszerűen nem igaz. Szerintem a nők nem erre vágynak…vagy mégis? 🙂
Én biztosan nem.

 Ám, ha valaki erre vágyna, már C.G. nyakkendőjének másolatával díszdobozban is megveheti e “remekműveket”! 😀