Sármos pszichopaták

Ha máshonnan nem, hát a filmekből bizonyára mindannyian ismerünk pszichopatákat. A meggyőzőerejük határtalan, pszichológiailag zseniálisan képesek manipulálni másokat. Általában zseniszintű intelligenciával bírnak, adnak a külsejükre és nagyon nehéz elhinni róluk egy kis kedélyes beszélgetés közben, hogy bármi gond lenne velük. Pedig van. Néhányuk közülük veszélyes gyilkos. Gondoljatok csak a kedvenc példámra, Hannibálra. Ráadásul most indult egy sorozat is róla, ahol a rendező és a színészek igazán kitettek magukért, én hétről-hétre, akárcsak a többi pszichológiában jártas vagy csak érdeklődő ember, nagyon várom a folytatást. Lenyűgöz Hannibál műveltsége, nyugodtsága, szakmai hozzáértése bármilyen orvosi vagy pszichológiai témában és bizony nagyon nehéz arra figyelnem, hogy ő egy nagyon beteg ember, bár az alkotók folyamatosan felhívják rá a figyelmet..és mégis…Mélyen belül tudom, hogy képes lenne szinte bárkit megenni, mégis képes “bárkit” levenni a lábáról, elvarázsolni…. Mi lehet a titka?

Ha hiszitek, ha nem a pszichopátia fogalma alig több, mint 30 éve vált elfogadottá. Annak idején a pszichiáterek kidolgoztak egy nagyon komoly tesztet a rendellenesség jelenlétének a kimutatására. Ezt újra felülvizsgálták, majd a közelmúltban feljavították. Amit most használnak az az ún Pszichopátia Ellenőrző Lista- Felülvizsgált változata, a PCL-R. Húsz kérdést tartalmaz, amelyekből maximum 40 pont szerezhető. A nagy átlag max 2-3 pontot szerezne, a pszichopaták szintje a 27,6 pontnál kezdődik. Mindez klinikai környezetben, képzett szakember jelenlétében történik, pontozását alapos adatellenőrzés és egy részben meghatározott struktúrájú beszlgetés alapján végzik. Nagyon komoly munka, ugyanis a pszichopátia összetett rendellenesség, amely számos, egymással összefüggő elemből tevődik össze. Van egy alapteszt is, amely alapján vizsgálják a 18 éves kort betöltött személyeket, és biztosak benne, hogy a viselkedészavarok az illetőnél már 15 éves kora előtt kezdődtek. Ezek között fő szempontok az ingerlékenység, az agresszivitás megjelenése és az esetleges fizikai támadások esetén azok élvezete. Hozzátartozik a hazugság, a nemtörődömség, másokban való bizalomvesztés, de most nem sorolom fel az összes jellemzőt.

Nem mindenki pszichopata, aki életvitelszerűen követ el bűncselekményeket és természetesen vannak olyan pszichopaták is, akik sosem kerülnek börtönbe, egészen egyszerűen azért, mert az életük más területén kamatoztatják az ebből származó “előnyüket”. Nehezíti a helyzetet, hogy idevág a skizofrénikus spektrum is…ám a szakemberek igen jók és bizony egyre jobban képesek felállítani a profilokat. Ugyanakkor ők maguk is bevallják, hogy hiába találkoztak már rengeteg pszichopatával, vannak köztük bizony olyanok, akiktől a tesztelés közben megfagyott bennük a vér és azonnal távozniuk kellett. Hogy mi váltotta ezt ki? Mindössze egy nézés, amely a csenddel párosult hátborzongató módon. Létrejöttéhez elég volt néhány másodperc…és az addig sármos, lenyűgöző emberből azonnal egy kiiismerhetetlen, jéghideg, üres tekintetű idegen vált, aki már “feltérképezte” őket a beszélgetés folyamán és a változás pillanatában még a legnagyobb pszichológiai szaktekintélyekre is képes volt frászt hozni. Egyhangúan kijelentették, hogy ezt a nézést nehéz leírni, de ha az ember látja, akkor egyértelmű az üzenete: na, most már húzz innen, különben…és nem várták meg a különbent…

Több szaktekintély kijelentette, hogy észlelt hasonlóan hideg, szemügyre vételező tekintetet a professzoránál, a terapeutájánál (folyamatosan járnak ugyanis), sőt visszahallották ezt saját magukkal kapcsolatban is. Persze, ezek inkább arra ösztönözték őket, hogy őszinték legyenek, nem arra, hogy az életüket féltve hanyatt-homlok elrohanjanak. Felfedezték e nézés alkalmazását a legjobb rendőrnyomozóknál is, akik kivétel nélkül képesek használni fegyverként a csendet  és használják is. Szóval, egyértelműen kijelenthetjük, hogy az élet több területén élnek pszichopaták, a különbség csak annyi, hogy jól boldogulnak olyan szakmákban, amelyek esetleg meglepőnek tűnnének a pszichopatikus személyiség építőelemeit kevésbé ismerők számára: kiválóak pl az ügyvéd, a sebész vagy a vállalati nagyfőnök munkakörökben.  Miért lehet az, hogy ezek az emberek mégis inkább sikeresek, mintsem gyilkosok?

Newman professzor erre kereste a választ és rájött arra, hogy ez utóbbiak nem azért nem éreznek félelmet, mert képtelenek rá, hanem azért, mert képesek az érzelmi csőlátásra. Ezt kb úgy tudod elképzelni, hogyha mondjuk rettegsz a pókoktól, de nem tudod, hogy a fejed felett éppen egy hatalmas példány lóg, akkor nem fogsz stresszelni. Kb ők is így vannak a félelemmel, nem veszik észre őket, mert nem arra koncentrálnak. Arra figyelnek, amire kell: a szikére, a műtétre, és kizárják a lényegtelen tényezőket a tudatukból.  Mindezt egy ún Stroop-teszttel is felmérték. Ez egy olyan teszt, amikor eléd tesznek két képet és mindkét képen a rajta lévő képhez nem passzoló szó található. Megkérnek arra, hogy nevezd meg a képet, anélkül, hogy a szavakra koncentrálnál. A legtöbb ” normális” embernek ez sokkal lassabban megy, mint azoknak, akikben fellelhetőek a pszichopatákra jellemző vonások. Ők ugyanis azonnal a feladatra koncentrálva azonnal megoldják azt, kirekesztve a szavakat az agyukból, míg a többiek figyelmét hosszabb ideig elvonja az oda nem illő szavak hozzáillesztésének a kísérlete a képekhez. Ezzel mérik a figyelem-összpontosítás képességét. Ha valaki hosszú ideje meditál vagy tudatosan koncentrációs gyakorlatokat végez, nos számára sem lesz nehéz ezt megoldani. Az elmélet helytálló volt, a teszt alapján kijelentették, hogy minél gyorsabb valaki, annál jobban be tudja szűkíteni a figyelmét. Minél lassabb, annál tágabb körre terjed ki a figyelme. Tehát az előbbiek jobbak az említett szakmákban.

Hol kezdődik hát a veszélyes pszichopátia? Mik a határok? A legtöbb szakértő erre azt mondja, hogy attól függ, ki húzza meg a vonalat. A pszichopatáknak ugyanis bármennyire furán hangzik elsőre, de megvan a helyük a társadalomban. Itt most nyilván nem a veszélyes egyedekre gondolok és nyilván felmerül a kérdés, hogy hol billenhet át a mérleg, mikor és mi válthatja ki, hogy valaki közülük átlépje a határt? Természetesen ezzel kapcsolatban is születtek eredmények, melyek nagyrésze még nem nyilvános, de a genetika vonalán is bizonyítottak. Ugyanis a pszichopata egyedek génáramlásai hajthatatlanul kitartóak, ők alkotják társadalmunk kb 2 százalékát. Itt nem a sorozatgyilkosokra gondolok. 

Ezek a pozíciók pedig a velük együttjáró stressz és veszély miatt gazdagságot, státuszt és presztizst nyújtanak ezeknek a személyeknek.  Mivel nagyon sármosak, ezért kétségtelenül vonzóak a nők számára, így nem lehet meglepő, ha a génjeik fennmaradnak. Sőt! Azt is mondhatnánk, hogy az eredmények alapján határozottan kijelenthető, hogy biológiai értelemben túlteljesítik az elvárásokat. Karizmatikusak a szélhámosok, a katonák, a titkosügynökök is, akik közül elég csak megvizsgálni a James Bondhoz hasonló karaktereket, akik szintén pszichopaták és a nők vágyálmai…miközben könyörtelenek. Ám a pozíciójukban ez munkaköri kötelesség. Néha olyan döntéseket kell hozniuk, amik életeket mentenek, miközben beáldoznak valamit vagy valakit egy másodperc alatt…és ha rajtuk múlik, hogy egy ember élete árán megmentsenek egy egész metróállomáson tartozkodó embertömeget, bizony nem fognak habozni és nem dilemmáznak azon, hogy tegyenek-e valamit. Biztosak lehetünk benne, hogy a másodpercek alatt meghozott döntéseik alapján a metróban tartózkodók fognak megmenekülni az egy, akár ártatlan ember élete árán. 

Hogyan képesek a sikerre? Nagyon hatékony az ún sebezhetőségradarjuk. Egy jó pszichoterapeutához hasonlóan azonnal képesek az emberek fejébe jutni, apró dolgokból kitalálják, ki is a másik. Tudják, hogy mindig az apróságok a lényegesek, nem a nagy sztorik. Itt szakmai titkokat nem adok ki, de ebben tényleg lehet valami. A terapeuta is úgy tud a legjobban segíteni, ha képes felfogni a másikat. Nem kétlem, hogy a kémek is hasonlóan dolgoznak, ahogyan a szélhámosok is mesterei lehetnek ennek…és persze ne feledkezzünk meg az újságírókról sem, akik nagyon is tisztában vannak vele, hogy mindig figyelni kell minden lényegtelen dologra. Mindannyian arra a képességre építenek, hogy el tudják adni magukat másvalakinek, gyors az észjárásuk és remekül kiigazodnak a szövevényes történetekben. A kriminális potenciaszámok alapján tehát nem meglepő. ha ezeket a szakmákat, hivatásokat gyakorlók közül kerül ki a legtöbb veszélyes bűnöző is, de ahogyan már írtam: fontos hangsúlyozni, hogy nem mindegyikükből lesz az. Hogy pontosan mi tesz valakit bűnözővé, az még vitatott kérdés, bár már vannak megfogható válaszok. Az még nem jelent semmit, ha valaki hatékonyabban uralkodik az érzelmein vagy kifinomultabb a személyisége.

Kijelenthetjük tehát, hogy a pszichopaták sármja, legyenek akár a segítő, akár a gyilkos kategóriában, rendkívül vonzó számunkra. Csodáljuk az intelligenciájukat, a műveltségüket, náluk jobb barátot vagy terapeutát elképzelni sem tudnánk, hiszen fokozottan képesek mások érzelmeinek felismerésére. Az orvostudomány esetében szívesebben választunk olyan orvost a műtéthez, akinek jó híre van, mert képes összpontosítani és nem engedi, hogy bármi elvonja a figyelmét, hiszen néha több órát is a feladatára kell koncentrálnia. Nem feledkezhetünk meg a bennüket védő rendőrökről, katonákról, gyors döntéshozók ők, akiknek sokszor rengeteg életet köszönhetünk. Egy jó ügyvéd mindig jól jöhet, egy jó terapeuta igazi kincs, a híreket pedig folyamatosan figyeljük…ha pedig egy cégnél dolgozunk, bizony az sem mindegy mennyire domináns, határozott és kiváló döntéshozó a főnökünk, hiszen munkahelyek múlnak ezen is. 

Most itt abbahagyom, sok infó volt ez mára, hamarosan folytatom…megyünk tovább ezen a vonalon. Talán Dr Duttonnak igaza van és mindannyiunkban van hajlam, néhányan pedig kifejezetten jók vagyunk a saját területünkön, mert kevésbé aggódunk a rossz dolgok miatt, inkább a jóra koncentrálunk, kiváló döntéseket hozunk pillanatok alatt? 

Talán jobb ez, mint az állandóan elégedetlenkedő, agresszívabb hajlamokkal megáldott skizoid  vagy borderline jegyekkel párosuló pszichózis? A kérdések jók, a gondolatot viszem tovább…

Addig ne kezdjetek el azon agyalni, hogy akkor most minden vezető, ügyvéd, orvos, terapeuta, rendőr, katona, kém vagy sorolhatnánk sorozatgyilkos. 

Nem ez a fő mondanivaló, Belőlük kerül ki a legtöbb, veszélyeztetett szakmák ezek, de butaság lenne kijelenteni, hogy mindegyikük az. Mindenesetre elgondolkodtató.