“A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges.
A képzelet felöleli az egész világot.” (Einstein)
Valószínűleg ez a mondat (is) motiválhatta arra az írót, hogy megírja nekünk ezt a könyvet. 🙂A könyvet, amit nem lehet csak úgy szimplán olvasni, ugyanis nagyfokú koncentrációt, erőteljes odafigyelést igényel. Cserébe viszont megmozgatja az agytekervényeidet, mert az univerzum mibenlétére, múltjára és jövőjére vonatkozó elméleteket fejti ki részletesen úgy, hogy az számodra, ha szorult beléd egy pici érzék, esetleg kíváncsiság a reáltárgyak iránt, érdekes és élvezetes legyen. Mindezeket az elméleteket Santos összeveti a világ teremtésére vonatkozó vallási tételekkel, amik csodák csodája: gyönyörűen összecsengenek a tudomány nagy felfedezéseivel. Közérthetően olvashatsz tehát ebben a regényben olyan nehezen érthető témákról, mint a relativitáselmélet, a kvantummechanika, a káoszelmélet és a Nagy Bumm.
Ha pedig nincs hozzá túl nagy késztetésed, de szívesen vennéd, ha kicsit kimazsolázva olvashatnál a számomra legérdekesebbnek tartott tételekről vagy elméletekről, akkor a következő napokban nézz vissza, mert ezen a vonalon haladok egy picit tovább…
A könyv akkora hatással volt rám, hogy napokig benne éltem, de nem úgy, mint egy szerelmes regényben, hanem inkább elgondolkodva a fizikán, a matematikán és a filozófián, no és persze a vallástörténeten is!
Közben ismét előjöttek a régen tanultak…bizony régen használtam már néhány meditációs technikát, amik most újra az eszembe jutottak, akárcsak a Tao egységével kapcsolatos Tanítások is. Mindezek mellett az utóbbi napokban többen jelezték, hogy ismét tanulnának tőlem metafizikát, elengedést, velem meditálnának és haladnának tovább az önismeret ösvényén…
Minden mindennel összefügg, éppen ezért nem is lepődöm meg: a jelek arra utalnak, hogy lassan itt van újra az én időm, lassan visszatérhetek az életem ezen részéhez…:)
A regény elején olvasható egy beszélgetés az izraeli miniszterelnök és Einstein között, aki kifejti nézetét Istenről. Ezek szerint nem hisz a Biblia Istenében, a személyes Isten képzete naív, gyerekes dolog, az ember teremtette magának, hogy befolyásolja saját sorsát, vagy vígaszra leljen a nehéz pillanatokban; különben is, az emberiség csak egy a többmillió faj közül, egy többmilliárd csillagból álló közepes galaxis perifériáján található csillag harmadik bolygóján, sőt, ez a galaxis is csak egy a többmilliárd galaxis között – hogyan hihető, hogy ebben a képzelhetetlen méretű világmindenségben van egy Isten, aki veszi a fáradságot, és mindegyikünkről külön-külön gondoskodik…?
Másrészt a Biblia szerint Isten jóságos és mindenható; ez ellentmondásos, hiszen ha jó, nem lehet mindenható, mert nem képes leszámolni a rosszal – ha mindenható, akkor nem lehet jó, mert megengedi a a rossz létezését…
Amúgy pedig a mindenhatóság eleve lehetetlenség: ha Isten mindenható, képes olyan követ teremteni, amit még ő maga sem bír fölemelni – de ha nem bírja fölemelni, akkor nem is mindenható! Ha viszont föl tudja emelni, akkor sem mindenható, mert nem képes olyan követ teremteni, amit még ő sem tud fölemelni…
Ezért aztán kiderül, hogy Einstein Spinoza Istenében hisz, aki a létező dolgok harmonikus rendjében nyilvánul meg. Erről majd hamarosan…
Az alapsztori:
Teheránban őriznek egy rejtjeles kéziratot (kriptogram), melynek szerzője Einstein. Ennek dekódolására kérik fel Tomás Noronha-t, a híres kódfejtőt. A felkérők szerint az írás egy könnyedén előállítható atombomba receptjét tartalmazza, melyet a zseni az izraeli miniszterelnök kérésére készített. Tomás a rejtvénybe beleásva magát a világmindenség legnagyobb rejtélyére bukkan – Isten létezésének tudományos bizonyítékára.
Ezt a tudóst ne úgy képzeljétek el, mint Dan Brown hőseit, mert meg sem közelíti őket.
Ő nem egy hős, egy mindenlébenkanál tudós, hanem egy hétköznapi ember, aki mellesleg tényleg egy egyetemi professzor (a kriptoanalízis és a régi nyelvek szakértője), de kész beismerni hiányosságait és tanulni akar, mert igazán kíváncsi a rejtélyre.
Nem egy James Bond, hanem egy olyan karakter, akinek magyaráznak és közben mi is mindent megérthetünk és vele együtt tanulhatunk. Kár, hogy anno nem ez az író volt az én fizika tanárom! Így is szerettem a fizikát, de az ő órái után egyenesen imádtam volna, vagy inkább rajongtam volna érte! 🙂
Mellesleg van a körünkben egy kedves matek-fizika tanárnő (Gilda), akit ezúton megkérnék arra, hogy hibák esetén azonnal javítson ki, de vegye figyelembe, hogy én egy amatőr matek-fizika fan vagyok, aki igyekszik átlátni a lényeget, de követhet el hibákat, mert a tudása nem végtelen…de arról biztosíthatok mindenkit, hogy tökéletesen értem Einstein-papánkat, amikor kijelenti: ” Ne bánkódj, ha gondjaid vannak a matematikával, biztosíthatlak, az enyémek sokkal nagyobbak.” 🙂 Hmm, ma tusolás közben is ezen járt az agyam: mekkora lángelme volt az öreg, akinek a humora sem ismert határokat! 🙂
.jpg)
Végszóként pedig ne feledjétek: az általunk látott és érzékelt dolgok, események változatossága nem más, mint ugyanannak a valóságnak a különböző megnyilvánulásai, ugyanannak a valóságnak más-más arcai. Mindent láthatatlan szálak kötnek össze egymással…szóval, ha érdekel a téma bármely része, tarts velem, én a következő napokban kinyitom neked a kaput.:)
Zen bölcs mondás: ” A tanítók kinyitják a kaput, de belépned egyedül kell…”
Még nem tudom, hogy mire akarsz még kitérni, ezért nem akarok írni Eistein-ről :-)Várom!
Nem akarok minden fizika tanárt védeni, de nagyon nehéz volt otthon fizikát tanítani a minisztérium által kreált követelményrendszer betartásával, kísérleti eszközök hiányában, stb.Én ezért mondtam le róla, kértem hogy csak matekot taníthassak…egy szélmalomharc volt, ahol a tanár járt rosszul, ha eltért az előírt dolgoktól!Lehetne sokkal jobban, emberközelibb felfogásban, ez tény!Kíváncsian várom az itteni matematika, fizika oktatás élményeit a gyerekeim szemszögéből 🙂
Ezt el kell olvasnom, köszi az ajánlást. :)Sajnos én útáltam a fizikát, amiben nagy szerepe volt a tanárunknak. Most már sajnálom, mert egy csoda tantárgy lehet(ne).