Befejeztem egy nagyon érdekes könyvet, ami a veszélyes személyiségzavarokról és a pszichopátiáról szól, illetve azokról a tulajdonságokról, amik kiemelik ezeket az embereket a többiek közül. Nem Hannibal a követendő példa, hanem a szerző szerint néhány olyan tulajdonsága, ami sikeressé tesz más pszichopatákat az élet különböző területein. Akik közül nem mindegyikük lesz baltás vagy könyörtelen darabolós sorozatgyilkos, hanem inkább mestereivé válnak a saját hivatásuknak…
Miért? Ebbe is belemegyünk bővebben, ígérem.
A könyv olvastán még erőteljesebbé válik a régi professzoraim intelme, miszerint a személyiségzavarokról beszélve nagyon óvatosnak kell lenni. Ugyanis mindenkinek van egy icipici belőle, akár tudomást vesz róla, akár nem…persze, nem a veszélyes kategóriákba tartozókról van szó. Mielőtt megsértődne bárki, gyorsan leírom azt is, hogy nem csak azokat nevezzük személyiségzavarosoknak, akik felbosszantanak bennünket (ez elég gyakori téveszme), hanem azokat, akiknél a belső megtapasztalás és a viselkedés tartósan és azonos módon, jelentős mértékben eltér az azokat tanúsító személy kultúrájában elvárttól…márpedig mindannyiunknak van olyan meggyőződése vagy viselkedés mintája, ami eltér a köztudatban keringő elfogadott-kategóriától.
Bár én most nem praktizálok, mégis belefutok néhány olyan írásba, ahol az íróknál erőteljesen megfigyelhető néhány jellegzetes személyiségzavarra utaló megnyilvánulás. Itt nem kívánok senkit sem megbántani, ezért kijelentem, ha esetleg bárki magára venné, jusson eszébe az akinek nem inge mondás…:)
Szóval, nem kell aggódni, nem analizálok folyton, de néhány jel annyira szembeötlő, hogy nem mehetek el mellette anélkül, hogy komolyabban ne vizsgálnám meg pár perc vagy esetleg óra erejéig az írót. Persze, ez nem helyettesíti a teszteket és más vizsgálatokat, inkább csak rámutat néhány dologra. A bonyolultabb, esetleg veszélyesebb személyiségzavarokra ugyanis a gondolkodás, az érzések vagy a másokkal való viszony mélyen gyökerező, rugalmatlan mintázatai a jellemzők, illetve a gondokat vagy a funkcionális zavarokat okozó késztetések elfojtására vagy szabályozására való képtelenség. Ám az biztos, hogy akinél ezek előfordulnak, azok bizony fel fognak bosszantani bennünket – akaratlanul is, minden önuralmunk ellenére pár perc, másodperc erejéig…Azonban akadnak olyanok is, akik ezt a munkájukban kiválóan kiélik és hatékonyan tudják hasznosítani. Vannak köztük ügyvédek, orvosok, sikeres üzletemberek, rendőrök, nyomozók, pszichiáterek és bizony néhány elnök is…hogy miben különböznek azoktól, akik rács mögött ülnek? Erről majd később fogok írni nektek.
A következő napokban azt gondoltam ki, hogy ez a téma kerül majd előtérbe.
Így belepillanthattok a személyiségzavar néhány típusába és megérthetitek, kiket tartanak a személyiségpszichológiával foglalkozó szakemberek pszichopatának, milyen nagy kategóriákba sorolják a személyiségzavarokat és a pszichopatákat – hogyan ismerhetjük fel őket, ha az élet bármely területén találkozunk velük, miért ők a legjobbak a munkájukban és mit tanulhatunk tőlük Dr Kevin Dutton szerint…
Hogy valóban így van-e? Azt majd döntsétek el ti, ha a végére érünk ennek az érdekes poszt-sorozatnak… engem érdekel a véleményetek.
