A klónozás – ki van mellette és ki ellene?
“A tudományt ma sokkal több gyanakvás fogadja, mint pár évtizede. Nem hiszem, hogy pont a klónozással lépünk át jó tudományból rossz tudományba. Csak az embriológiában mennyi szörnyűséget lehetne elkövetni a meglévő módszerekkel is! De mennyi szörnyűséget lehet elkövetni egy késsel, ha repülőgépre csempészik, vagy egy szál égő gyufával, ha rossz helyen dobják el. Mégsem gondolnánk, hogy betiltsuk a kést és a gyufát.”– jelentette ki Vajta Gábor embriológus egy négy évvel ezelőtti interjúban. Ő az az orvos, akit Magyarországon fegyelmivel távolították el állásából, Dániában viszont már szinte azonnal professzorként dolgozott tovább.
Sok embert foglalkoztat a klónozás, rengeteg könyv, film és sorozat témájaként hatalmas sikereket könyvelhetnek el az alkotók. Visszatérve a realitáshoz, nekem is eszembe jutott rengeteg dolog a kónozással kapcsolatban. Például, hogy tévhit az, hogy a klónozás okozta fizikai tulajdonságok egyezőssége miatt az adott szervezet pszichikailag és mentálisan is megegyezik.
Ezúton is köszönöm az egyik kedves olvasómnak a szuper hozzászólását, amiben erre hívta fel mindenki figyelmét:
“A kérdés egy jó darabig akadémikus marad. A sci-fi-be illő klónozás még sokáig nem lesz elérhető, ha egyáltalán, addig meg legfeljebb több egymásra megszólalásig (szó szerint ;)) hasonló ember lesz maximum (vö: egypetéjű ikrek). Másik irányból: Személyiséget/lelket/az agy tartalmát (megfelelő világnézet alapján kiválasztandó) biológiai úton nem lehet másolni. Plusz, ha nekem most “legyártanák” a klónomat, 20 év múlva találkozhatnék a többé-kevésbé hasonló önmagammal. Elég nagy lenne a fizikai hasonlóság, de nem lenne tökéletes. Egyelőre az is nagyon sci-fi, hogy előrántsanak a szekrényből egy 30 éves testet.
Legegyszerűbb klónozás az embrió “hasítása”, a természet is műveli 😉
(A sorozat mellesleg marha jó :))”
Tökéletesen igaza van, létezik természetes klónozás. Például ott vannak az egypetéjű ikrek, akiknek a szemük színe, a hajuk színe, az arcformájuk és a külső tulajdonságaik nagyja megegyezik. De ott vannak például a gombák vagy éppen a baktériumok, amik sejtosztódásaik során egyszerűen csak lemásolják az örökítőanyagot.
Mert mi is a klón? A klón tulajdonképpen az utódszervezet (amely akár egy sejt is lehet), ami mindenféle genetikai szempontból megegyezik az anyaszervezettel. Ebben az esetben nem tud fellépni semmilyen genetikai keveredés, hiszen nem történt ivaros folyamat, vagyis a hímivarsejt nem termékenyítette meg természetes úton a petesejtet. Tehát ebből kifolyólag az anyaszervezet a genetikát illetően minden egyes DNS-beli kódolt tulajdonságát tovább adta a klónjának.
Az biztos, hogy belőlem bőven elég lenne egy is, de azt el kell fogadnunk, hogy a technika fejlődik és a klónozás témaköre egyedülálló és nagyszerű. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy nem kizárólag arról van szó, hogy lemásolhatunk egy teljes szervezetet klónozás által, mert a sejtek klónozásáról is beszélhetünk.Ez pedig egy nagyon fontos terület, életeket menthet. Kár tagadni, a mai világ ebben látja a jövőjét. Olyan merész ötletek is felmerültek az amerikai kutatóorvosokban, mint például a szintetikus vér vagy éppen a szintetikus hús előállítása – laborokban. Tudom, hogy mindez durván hangzik hangzik, de ha belegondolunk, nem is olyan rossz ötlet.
Mesterséges klónozással őssejtek segítségével akár olyan belső szerveket is létre tudnak hozni, amelyet az adott páciens szervezete nem lök ki. A mesterséges klónozásnak különböző szintjei is vannak, hiszen nemcsak egy teljes szervezet lemásolásán lehet munkálkodni, hanem akár egy darab sejtjén is. A molekuláris klónozáskor konkrétan csak egy darab molekulát másolnak le, például egy DNS-t. Mindettől eltekintve ide sorolható a génterápia is, amely tulajdonképpen azt fedi, hogy egy molekula vagy egy vírus segítségével DNS-részeket, illetve géneket juttatnak be a sejtbe, ezzel megváltoztatva az eredeti örökítőanyag tulajdonságait. Ezt a bizonyos klónozási szintet tartják ugyebár az imént említett transzplantációs belső szervek létrehozásának alapkövének.
Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy mindenkinek eszébe jutott Dolly, a bárány esete a klónozással kapcsolatban. Ő egy ún. nukleáris transzfer-technológiával született 1996-ban. A nukleáris transzfer fogalma alatt azt értjük, amikor is egy adott petesejt eltávolított mag helyébe egy teljesen másik egyed sejtmagját ültetjük. Tehát az eredeti sejt rendelkezhetett bármilyen tulajdonsággal, mégis a beültetett sejtmag fogja meghatározni a születendő egyed genetikáját.
A kis állat 1996. 07. 05-én látta meg a napvilágot a skóciai Edinburghban, s a Roslin Institute munkatársai, Ian Wilmut és Keith Campbell voltak a szülőatyja és anyja a kis jövevénynek. A kísérletsorozat 1958-ban kezdődött, és a kis bárány a 278. próbálkozás lett e témát illetően. Igaz, nem sokkal később elpusztult (gyorsan öregedett) és bár a brit tudósok hatalmas áttörést értek el, az eljárást az emberi élet szentsége és méltósága elleni támadásnak nevezte a szigetország katolikus vezetője.
Ennek ellenére a brit alsóház megszavazta azt törvénymódosítást, amely az őssejtek nyerésére alkalmas módszert engedélyezi. A tudósok reményei szerint az eredményes kísérlet forradalmasítja az orvostudományt és jelentős sikereket hozhat az Alzheimer- valamint a Parkinson-kór gyógyításában is. Ráadásul megszavazták azt a törvénymódosítást is, amely lehetővé teszi a hibrid-kísérleteket, vagyis azt az eljárást, amelynek során állati és emberi sejtekből kevert embriókat hoznak létre. A sok társadalmi vita után az élet megmentése került érvelésük középpontjába.Ugyanakkor a brit Gyermekvédelmi Társaság a mai napig nem adta fel és folyamatosan tiltakozik.. A szervezet vezetője, John Smeaton szerint a kísérleti módszer: csapás az emberi méltóságra.
“A határok elmosása az ember és más egyedek között rossz, és arra mér csapást, amit mi emberinek nevezünk. Az eljárással egy olyan egyedet állíthatnak elő, akivel nyersanyagként használható majd fel az emberiség más fajok javára, ezzel pedig egy újfajta osztályt, rabszolgákat hoznak létre:”
Bár jelenleg a világon mindennemű emberi klónzásra irányuló kutatás be van tiltva, naivitás lenne azt gondolni, hogy nem folynak azóta is kutatások.
Az egyik legismertebb kutató a mai napig sem adta fel. Az Egyesült Államokban lezajlott őssejt-háború, és az őssejt kutatás egészében véve eltörpül egy hírneves olasz embriológus, Dr. Severino Antinori 2001 augusztusában tett bejelentése mellett: a professzor emberi, reproduktív célú klónozást akart elvégezni kétszáz önkéntes páron. Antinori a több száz sikeres egérkísérlet alapján úgy vélte, az orvostudomány már rendelkezik megfelelően biztonságos technikával az ember klónozásához.
Az olasz embriológus vezette tudóscsoport elmondta, hogy ezzel a kísérlettel nem csupán kutatásaik alátámasztása és igazolása a cél, hanem a segítségnyújtás is. Az eljárás olyan embereknek teszi lehetővé génjeik továbbörökítését, akik egyébként nem képesek erre, de szeretnének gyermeket vállalni – idegen genetikai állomány felhasználása nélkül. A párokban a női petesejt normálisan működik, ám a férfi hímivarsejtek valamilyen mutációs okból nem tudnak eljutni a petesejthez, vagy pedig egyáltalán nincsenek.
A négyszáz ember kiválasztása a Föld különböző országaiból előttünk ismeretlen szisztéma szerint történt. A párok mind húszas éveik végén, harmincas éveik elején jártak. Antinori mindössze annyit árult el, hogy nem vállalt el olyan házaspárokat, akik már elveszítették egy gyereküket, továbbá kizárta az egyedülálló asszonyokat is. Az MTI becslései szerint Antiorihoz kb. 700 pár jelentkezett klónozásra.
A kísérlet Antinori olaszországi magánklinikáján folyt volna, de az Európai Unió Tanácsa (a szavazásnál egyértelmű többséggel) betiltott mindennemű klónozási tevékenységet a területén.
Az “úttörő” Antinorit egyetlen ország sem fogadta be, így a csoport végül egy, a Földközi-tenger nemzetközi vizein úszó laboratóriumba, egy óriási hajóra költözött, ahol azóta is folynak a kísérletek, a sajtó és a média teljes kizárásával… Az első emberi klón születését 2002. december 26.-ra datálják, a neve mi más lehetne, mint Éva és egészen idáig még senki sem látta…
(Erre még rákeresek, de már idáig is elég elgondolkodtató ez a kérdés…)
S persze az is nagyon érdekes kérdés, hogy mi klónoztatnánk-e és mikor?
Ha a betegségünk miatt vagy a gyermekeink miatt el kellene fogadnunk egy májat, vajon visszautasítanánk-e? Ha meghalna egy szerettünk, akkor talán őt? Vagy egészen egyszerűen addig engednénk a kísérleteket, amíg ellenőrizhetőek lennének?
Nehéz kérdések, de nekem mindháromra igen lenne a válaszom, tartsatok érte butának és a gyermektelen párokat is megértem. Viszont azt is tudom, hogy csaknem lehetetlen ellenőrizni egy ilyen kutatást…
Várom a véleményeteket!
Ezt is érdemes elolvasni:
