Flitteres ruhák, extravagáns rövid frizurák, tökéletes sminkek, lélegzetelállító helyszínek, luxusautók, színpompás koktélok (bár szesztilalom van), tűzijáték, úszómedence és jazz minden mennyiségben- mindezt élvezhetjük a pezsgő lehetőségekkel teli dzsesszkorszakot bemutató romantikus drámában, akinek a főszereplője ki is lehetne más, mint Leonardo diCaprio?!
Hol van már az az időszak, amikor tinikoromban fátyolos szemekkel bámultam a Titanicot, majd kinőve a rózsaszín nyálas korszakomból ezerszer tettem fel magamnak a kérdést, hogy a női főszereplő miért nem cserélt időnként helyet anno a fura kis hősszerelmes Leonardóval, akiért a nők szíve rajongva dobogott és akit a férfiak nem tartottak valami sokra. Ám hol van már az a di Caprio, akit akkoriban leírt a nagyközönség, beskatulyázva őt a butácska szépfiú szerepébe? Bizony, nagyon távol!
Leo felnőtt. Érett lett és olyan filmeket jegyez, melyeket egymás után többször is képesek lennénk végignézni. Ma már mindenki nagyra értékeli a férfi színészi tehetségét, hiszen a legtöbb filmet ő “viszi el” az elragadó stílusával, mindenkor időszerű mondanivalójával, változatos élethelyzeteivel és természetesen a lehengerlő mosolyával. Mellette az összes szereplő csak halvány árnyék, bár ebben a moziban néhányuk életére jobban kíváncsi lettem volna és meghatott az a tény is, hogy a női főszereplő mennyire örült annak, hogy ő játszhatja Daisy-t: Karl Lagerfeld partiján örömkönnyekben tört ki, ami aztán zokogásba ment át, mert egyszerűen képtelen volt elhinni…
Érthető, hiszen amellett, hogy Leo oldalán játszhatott, a film, melyet mindenki várt, hatalmas sikert aratott úgy az Államokban, mint Európában. Bár az is biztos, hogy diCapriótól a Django után kissé többet vártam, mint a hatásos, székhez szegező pillantásokat és a közepesen mély, kicsit lúzeres, túl érzelmes, túl szerelmes gondolatokat. Ám az általa alakított Gatsby varázsát később pontosan ez az átütő kettősség adja: valahol nagyon profi, valahol nagyon vesztes…
” -Egyedül a te képzeleted szülte mindezt a csodát?
– Nem. Ez veled és érted született. Minden tettemet te irányítottad. De ha bármi nem tetszik, csak szólj, és eltűnik.
– Minden tetszik. A képzeleted magát a tökélyt rendelte meg!”
A nagy Gatsby egy olyan film, amelyben lépésről-lépésre értjük meg a szereplők motivációit és szándékait. Gyönyörű jelenetek, rendkivüli design és egy érdekes korszak fonódik össze előttünk egy régi szerelem történetével, amely bár beteljeseni látszik, tragédiába torkollik…
A film rengeteg kérdést felvetett bennem, sok gondolatot a felszínre hozott. Több ma is aktuális témát fogok érinteni a következő napokban, mindezt azért, mert nagy hatással volt rám. Közben kaptam néhány olvasói levelet is, amelyben segítségért fordultak hozzám páran, így hamarosan következik néhány önsegítő poszt is.
Leo filmjeit pedig bátran ajánlom mindenkinek, és azt is elárulom nektek, hogy így visszanézve, a Titanic is sokkal élvezhetőbbé vált. Csak így tovább, Leo, te vagy a kedvencem és nagyra értékelem, hogy a filmjeid után egymás után jönnek fel bennem a kérdések!
Ha pedig egy jó kis hangulatos zenére vágytok, akkor feltétlenül hallgassatok bele a kanadai barátom, Michel-Erick Liou demójába és hagyjátok, hogy az általa írt és előadott zenék visszarepítsenek benneteket a múltba vagy egyszerűen csak itt tartsanak a jelenben!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: