Ken Follett: A megfagyott világ

“A véres és gyönyörű huszadik század története úgy, ahogy azt csak Ken Follett tudja elmesélni. – A megfagyott világ ott veszi fel a történet fonalát, ahol az 1. kötet abbamaradt: az öt – amerikai, német, orosz, angol és walesi – család egymásba fonódott életét ismerhetjük meg a Harmadik Birodalom felemelkedésével kezdődő, majd a spanyol polgárháborúval és a második világháború nagyszabású drámáival folytatódó, az amerikai és az orosz atombombák felrobbantásáig tartó időszakban.

Vagyis az 1930-as évek elejétől 1946-ig…”

Rengeteg könyvet szoktam elolvasni egy évben, de mindig megválogatom, hogy milyeneket. Képes vagyok ezért feláldozni az éjszakáim egy részét, napközben sajnos nem mindig van rá időm.

Már kinőttem abból, hogy kizárólag az ezoterikus vagy spirituális irodalom érdekeljen, az igazság az, hogy egyszerűen belefáradtam abba, hogy ugyanazt olvassam csak más szövegkörnyezetben.

Ráadásul sok mindennel már nem is értek egyet.

Így visszafordultam a világirodalom felé, ugyanakkor a kortárs szerzők műveit is szívesen olvasom.

 Nagy kedvencem maradt Ken Follett, a 63 éves brit író, aki már a Katedrálissal belopta magát a szívembe…azóta is szívesen forgatom történelmi kalandregényeit, ez már szinte egy rituálévá nőtte ki magát nálam.

Érdekes, hogy minden könyvének a megjelenése életem egy-egy jelentős korszakához kötődik, ez pont tegnap jutott eszembe. Három évvel ezelőtt a szinte a szülőszobán kaptam meg ajándékként (a virágok mellett) A Titánok Bukása című első kötetet, ami már akkor tudtam, hogy egy meghatározó könyv ismét, hiszen ki tudná mesteribben érzékeltetni az első világháborút és az előtte-utána kialakult helyzetet, mint ő?

A könyv letehetetlen volt, bár az elején lassan haladtam, mert a mellettem szuszogó alig pár órás Dominique baba szinte percenként elvonta a figyelmemet, aztán mégis visszakanyarodtam a történethez,  majd teljesen a hatása alá kerültem. Már akkor tudtam, hogy nagyon fogom várni a következő kötetet, amelyik Dominique 2 éves korában jelenik majd meg…elképzeltem, milyen lesz az életem 2 év múlva és csak remélni mertem, hogy már Franciaországban leszünk addigra. Itt voltunk. 😀

Közel egy évvel ezelőtt megérkezett hozzám Franciaországba a Megfagyott Világ.

Pontosan Dominique szülinapja környékén. Mégis, akkorvalami vissza tartott attól, hogy belekezdjek olvasni, mert a kötet ugyan nagyon szép és emlékeztem rá, hogy mennyire vártam a folytatást..mégsem akartam háborúról olvasni, pláne nem Hitlerről és a II. vhról…szóval, csak feküdt ott a polcomon és minden egyes nap a tekintetem rátévedt, de mégsem kezdtem bele…

Pedig a francia könyvesboltokban szinte kiabált utánam, hogy miért nem olvasol már el?!

Ez nem történt meg egészen tegnapelőtt estig…és talán már sejtitek, ma nagyon fáradt vagyok, mert az elmúlt éjszakáimat is a könyvével töltöttem. 🙂

Ken Follett ismét lenyűgözött, a stílusa magával ragadott, így fél éjjel a könyvébe bújva “pihentem”, egyszerűen letehetetlen volt számomra….vártam az estét és azt, hogy az egész család elaludjon, én pedig zavartalanul követhessem a főszereplők sorsának alakulását…

Ezt csak ő tudja: úgy megírni egy történelmi regényt, hogy várjam a fordulatokat, imádjam vagy utáljam intenzíven a szereplőket, ugyanakkor mindegyikük személyiségét és életét szinte érezzem, átéljem a szinte kibogozhatatlan szálak összekapcsolódását, miközben a történelmi háttér tökéletesen leírt, érthető és mint mindig Ken könyveinél: maximálisan hiteles…

Már az első oldalak olvasása közben tudtam, hogy az agyam tökéletesen befogadja az információkat, nem fogok elfáradni, mert nem egy üres, érdektelen leírása lesz ez annak a nehéz időszaknak, hanem egy életregényszerű jó kis írás, ahol azt fogom érezni, hogy akár én is ott lehettem volna..

Mindeközben a fordulatos cselekmények egymást követik, a főszereplők döntései hátborzongatóan meghatározóak…itt volt az a pont, amikor rátekintettem a most is mellettem szuszogó Dominique kis arcára és tudtam: hősiesség és hazaszeretet ide vagy oda, én biztosan nagyon messzire szaladtam volna, mentve a gyermekeimet ennek a véres és könyörtelen háborúnak a közeléből. 

Nagyon remélem, hogy rengeteg politikus is forgatja a könyvet és hozzájuk is eljut az egyik fő mondanivaló: a világ kibírta ezt egyszer, nem kellene ismételni, mert az beláthatatlan következményekkel járhat.

Ken Follett ismét hátborzongatóan életszerűt alkotott, egy pillanatra sem veszített a lendületéből, a történet folyamatosan izgalmas..néha annyira drukkoltam a hősöknek, hogy  megszűnt körülöttem a világ…