“A véres és gyönyörű huszadik század története úgy, ahogy azt csak Ken Follett tudja elmesélni. – A megfagyott világ ott veszi fel a történet fonalát, ahol az 1. kötet abbamaradt: az öt – amerikai, német, orosz, angol és walesi – család egymásba fonódott életét ismerhetjük meg a Harmadik Birodalom felemelkedésével kezdődő, majd a spanyol polgárháborúval és a második világháború nagyszabású drámáival folytatódó, az amerikai és az orosz atombombák felrobbantásáig tartó időszakban.
Vagyis az 1930-as évek elejétől 1946-ig…”
Rengeteg könyvet szoktam elolvasni egy évben, de mindig megválogatom, hogy milyeneket. Képes vagyok ezért feláldozni az éjszakáim egy részét, napközben sajnos nem mindig van rá időm.
Már kinőttem abból, hogy kizárólag az ezoterikus vagy spirituális irodalom érdekeljen, az igazság az, hogy egyszerűen belefáradtam abba, hogy ugyanazt olvassam csak más szövegkörnyezetben.
Ráadásul sok mindennel már nem is értek egyet.
Ráadásul sok mindennel már nem is értek egyet.
Így visszafordultam a világirodalom felé, ugyanakkor a kortárs szerzők műveit is szívesen olvasom.
Nagy kedvencem maradt Ken Follett, a 63 éves brit író, aki már a Katedrálissal belopta magát a szívembe…azóta is szívesen forgatom történelmi kalandregényeit, ez már szinte egy rituálévá nőtte ki magát nálam.
Ken az ősz és a tél időszakában nyújt nekem teljes kikapcsolódást, imádok egy forró tea mellett a kanapéra kuporodva vagy a meleg ágyba bújva egy általa írt könyvbe mélyedni…
Érdekes, hogy minden könyvének a megjelenése életem egy-egy jelentős korszakához kötődik, ez pont tegnap jutott eszembe. Három évvel ezelőtt a szinte a szülőszobán kaptam meg ajándékként (a virágok mellett) A Titánok Bukása című első kötetet, ami már akkor tudtam, hogy egy meghatározó könyv ismét, hiszen ki tudná mesteribben érzékeltetni az első világháborút és az előtte-utána kialakult helyzetet, mint ő?
A könyv letehetetlen volt, bár az elején lassan haladtam, mert a mellettem szuszogó alig pár órás Dominique baba szinte percenként elvonta a figyelmemet, aztán mégis visszakanyarodtam a történethez, majd teljesen a hatása alá kerültem. Már akkor tudtam, hogy nagyon fogom várni a következő kötetet, amelyik Dominique 2 éves korában jelenik majd meg…elképzeltem, milyen lesz az életem 2 év múlva és csak remélni mertem, hogy már Franciaországban leszünk addigra. Itt voltunk. 😀
Közel egy évvel ezelőtt megérkezett hozzám Franciaországba a Megfagyott Világ.
Pontosan Dominique szülinapja környékén. Mégis, akkorvalami vissza tartott attól, hogy belekezdjek olvasni, mert a kötet ugyan nagyon szép és emlékeztem rá, hogy mennyire vártam a folytatást..mégsem akartam háborúról olvasni, pláne nem Hitlerről és a II. vhról…szóval, csak feküdt ott a polcomon és minden egyes nap a tekintetem rátévedt, de mégsem kezdtem bele…
Pedig a francia könyvesboltokban szinte kiabált utánam, hogy miért nem olvasol már el?!
Ez nem történt meg egészen tegnapelőtt estig…és talán már sejtitek, ma nagyon fáradt vagyok, mert az elmúlt éjszakáimat is a könyvével töltöttem. 🙂
Ken Follett ismét lenyűgözött, a stílusa magával ragadott, így fél éjjel a könyvébe bújva “pihentem”, egyszerűen letehetetlen volt számomra….vártam az estét és azt, hogy az egész család elaludjon, én pedig zavartalanul követhessem a főszereplők sorsának alakulását…
Ezt csak ő tudja: úgy megírni egy történelmi regényt, hogy várjam a fordulatokat, imádjam vagy utáljam intenzíven a szereplőket, ugyanakkor mindegyikük személyiségét és életét szinte érezzem, átéljem a szinte kibogozhatatlan szálak összekapcsolódását, miközben a történelmi háttér tökéletesen leírt, érthető és mint mindig Ken könyveinél: maximálisan hiteles…
Már az első oldalak olvasása közben tudtam, hogy az agyam tökéletesen befogadja az információkat, nem fogok elfáradni, mert nem egy üres, érdektelen leírása lesz ez annak a nehéz időszaknak, hanem egy életregényszerű jó kis írás, ahol azt fogom érezni, hogy akár én is ott lehettem volna..
Mindeközben a fordulatos cselekmények egymást követik, a főszereplők döntései hátborzongatóan meghatározóak…itt volt az a pont, amikor rátekintettem a most is mellettem szuszogó Dominique kis arcára és tudtam: hősiesség és hazaszeretet ide vagy oda, én biztosan nagyon messzire szaladtam volna, mentve a gyermekeimet ennek a véres és könyörtelen háborúnak a közeléből.
Nagyon remélem, hogy rengeteg politikus is forgatja a könyvet és hozzájuk is eljut az egyik fő mondanivaló: a világ kibírta ezt egyszer, nem kellene ismételni, mert az beláthatatlan következményekkel járhat.
Ken Follett ismét hátborzongatóan életszerűt alkotott, egy pillanatra sem veszített a lendületéből, a történet folyamatosan izgalmas..néha annyira drukkoltam a hősöknek, hogy megszűnt körülöttem a világ…
Mindenkinek nagyon ajánlom, Ken Follett könyve szerintem hibátlanul kiváló (újfent). 🙂
Azt hiszem, beszerzem franciául is… 🙂
fr. töriből én az Elátkozott királyokat olvastam, de az a Capetekről szól.
német töri? hát olyan nem nagyon volt, csak a kis államok. Ill. a Német-Római Császárság ami viszont a vesztfáliai békével gyakorlatilag kiüresedett. Ennek megfelelően nem nagyon van hozzá regény v. max. német nyelvű, de én nem tudok róla.
na annak örülök:))
mégis az az igazi egy blogon:))
bár újabban én is kevésbé írok magamról, vsz. ti vagytok rám ilyen hatással.
Polcz Alaine-től a Rend és a REndetlenség nagyon jó még, a többit én nem olvastam annyira, pszichológus volt, a Magyar Hospice alapítvány megalapítója. Az Asszony a fronton az életéről szól, orosz katonák megerőszakolták, nem lehetett később gyereke. Utána a súlyos, haldokló beteg gyerekek mellett dolgozott
Egyébként érdekes, hogy IV. Henrikről mennyi kusza infót találtam…egyik úgy ütötte a másikat, hogy borzalom volt olvasni…ha a francia és a német töriből ismersz jó könyveket, azt szívesen fogadom…a némethez a IV. Károly alatti időszak kellene, az angolhoz pedig az I. Jakab és az előtte utána lévő kor…
Igen, ez utóbbiban van valami… tekintve azonban a rengeteg filmet, amik ezzel a korszakkal foglalkoznak, megértem, hogy Ken belevágott…talán a cél az volt, hogy felhívja a figyelmet ismét az emberi oldalára, amit egyesek hajlamosak elfelejteni.
Köszönöm az ajánlókat, megnézem majd.
Ma vagy holnap írok egy privát posztot csak nektek magamról. Páran kíváncsiak vagytok rám, ahogyan én is rátok…
régen a Történelmi társulatnál az volt a szabály, hogy 150 évnél frissebb eseményekkel nem foglalkoznak, merthogy nincs meg hozzá a megfelelő történelmi távlat. Kár, hogy ez megszűnt szerintem:) Pl. a Monarchia széthullása és a párizsi békeszerződések már lassan 100 éve voltak, és még mindig annyira forró, hogy ha szóba kerül, csak egymásnak esnek az érintett államok.
Régen engem is érdekelt a II. vh, millió dolgot olvastam róla, újabban teljesen immunis lettem, és inkább kevésbé forró, egyoldalú és kevésbé lerágott csont területekkel foglalkozom (pl. Anjou kor v. a XVI. század, erről majd lesz is egy poszt).
Remarquenak a Szerelem és halál órája, az nagyon tetszett, ha II. vh. V. Polcz Alaine Asszony a fronton.
Polcz Alaine-t amúgy is ajánlom neked, mert szerintem van rá “hullámhosszod”.
Nekem jó volt így a könyv, amúgy sem szeretem a II. vh-s idoszakot, Steve Berry pedig mindig beleszövi a könyveibe az infókat róla, így képben vagyok annyira, amennyire kell…
Rég volt azért az már, 2 generáció felnőtt azóta és a 3, is itt van már…
Szóval, engem nem zavar, számomra az író szenzációsat alkotott, Ági… 😀
A háborús események is fontosak, de úgy érzem, itt hangsúlyosabb az, mi történik az emberekkel ezalatt az időszak alatt.
Igazad van, nincs olyan erős ez a regény, mint a Titánok Bukása,de számomra nagyobb érzelmi töltettel bír, mint az őt megelőző.
Ebben a regényben nincs szükség nacionalista, antiszemita, fasiszta közhelyekre és elemzésekre, egyszerűen át kell érezni a történteket. Szerintem. Ám ezen nem fogunk vitatkozni, én elfogadom a te szempontjaidat is. 😀
szerintem a Katedrálist nem fogja kiütni az első helyről. Az neki a non plus ultra.
A véleményemet én tartom, nekem a kettő ua. Mind a 2 rendszer tökéletesen ugyanúgy működött csak más csoportot tartott ellenségnek és akart elpusztítatni. Orwell ezt nagyon szépen bemutatta az 1984-ben majd az Állatfarmban.
Amúgy szerintem a II. vh még túl közel van, forró krumpli, ahogy mondani szokás, így kár volt belefognia.
de olvasmánynak jó, regényes, izgalmas ebben egyet értek, történelem szemszögéből azonban nagyon egyoldalú. De ha ez az embert nem túlzottan zavarja, akkor egészen jól fogja magát érezni olvasás közben.
Ajánlom Rutherfurd-ot, Ő is hasonló stílusban ír, a London nagyon jó.
Szerintem meg kell várnunk a harmadik könyvet és válaszokat fogunk kapni.
Egy ekkora terjedelmű műnél, ennyire összeszedetten és hitelesen írni, olvasmányosra szőni a szálakat bizony nem kis teljesítmény, igazi művészet. Ez az ember úgy tud írni, mint kevesen és számomra ez már fantasztikus.
Én tudom, hogy írás közben nehéz mindenre úgy odafigyelni, hogy ne váljon unalmassá…
A nácizmus és a kommunizmus pedig szerintem nem ugyanaz, s mindkettő másképp veszélyes. Ezt viszont rendesen érzékeltette, pláne a fejlődésben, hozzáállásban és gondolatmenetekben…igaz, így nem írta ki…de hát szinte mindent a szereplők szemén keresztül ismerünk, lehetséges, hogy volt vele célja…
Én úgy gondolom, hogy ez a sorozat egy igazi életmű.
én is olvastam, és míg a Titánok bukását teljesen korrektnek találtam, a megfagyott világnál úgy éreztem, hogy a szovjet diktatúrával túlzottan megértő…egyáltalán nem jött az ki, hogy tkp, a kettő, a nácizmus és a kommunizmus ugyanaz és ugyanolyan veszélyes. Amit még hiányoltam, hogy szintén nem igen foglalkozott a 2 vh. közötti idővel, és azzal, hogy miért is jutott oda a világ és Németo. ahova eljutott 1939-ig, pedig a Titánok bukásában komoly tabukat pedzegetett azzal, hogy kiszállt a németek fikázásából. Ezért kissé csalódás volt számomra a könyv, annak ellenére, hogy olvasmányos volt, ahogy ált. az összes könyve.:)