Hogy mi is ez pontosan? Egy idén debütált, kőkemény politikai sorozat, amelyben a szereplők nem rejtik el valódi szándékaikat és a a főszereplő szemén keresztül szembesülhetünk a politika ingoványos, sokszor kiszámítható, de mindenképpen érdekes univerzumával. Talán nem is találhattak volna jobb színészt Kevin Spacey-nél, akinek a gesztusai fantasztikusan átkalauzolnak bennünket ebbe az igazán szemét világba, ahol látszólag mindent szabad. Korrupció, térdre kényszerítés, feltétlen hűség, árulások, mélybe taszítás és magasba emelkedés – ezek mind egy jól megtervezett stratégia részei, melyeket elhűlve bámulunk, mert ezidáig senki sem mondta ki ennyire nyíltan és mutatta meg ennyire kendőzetlenül egy sorozatban.
Egyetlen percét sem untam, s bár sok mindenről voltak sejtéseim, most igazán szembesülhettem velük. Döbbenetesek a karakterek, a pálfordulások, tökéletesen látszik, hogy a való életből merített az egész. Több kritikushoz hasonlóan, én sem találtam benne igazán pozitív karaktert, mindenesetre imádtam Kevin, azaz Francis szerepből való kibeszélését, ahogyan beavat bennünket a kis műhelytitkokba, cinkosan ránk kacsint és sokatmondóan ránk nevet egy-egy helyzetnél, ahol pontosan az történik, amit két másodperccel azelőtt megjósolt nekünk. Közben azt is megfigyelhetjük, hogyan kezeli a nehéz helyzeteket, az átveréseket, a buktatókat. Félelmetes erőt sugároz, egy vérbeli politikus áll előttünk, akinek csakis a hatalom számít és nem a pénz, mert az csak kispálya és képes még a milliárdosoknak is olyan ultimátimokat adni a semmiből, hogy szájtátva bámuljuk: valaki ezt is meri, ezt is tudja…
Szuper kis sorozat, az tuti. Vannak kisebb hibái, de ezek annyira elvetendőek a történet szempontjából, hogy nem is igazán foglalkozunk velük. Ráadásul Kevin arra is megtanít bennünket, hogy politika ide vagy oda, kisebb támadásokkal nem érdemes foglalkozni. Ott kell kezelni ezeket az embereket, ahová valók: a klotyón, leszarva a kéretlen, bunkó véleményüket és csak a saját életünkre, céljainkra és arra koncentrálni, ami számunkra fontos. Nekem a múlt heti történések után kifejezetten üdítő volt. Bár politikus és ekkora szemétláda sosem leszek, Francis újra ráirányította a figyelmemet arra, hogy nem számít ki mit gondol rólad, csak tedd a dolgodat, kövesd a stratégiádat és figyelj arra, hogy te mit akarsz. Már ezért megérte. Alig várom a második évadot. 🙂
Apropó, valaki látta a Bosst? Mindenhol ezzel hasonlítják össze…
“A történet? Hát, úgy nagyjából annyit érdemes előre tudni, hogy az újonnan választott amerikai elnök Kevin Spacey segítségével kerül a székébe, de nem tartja be azt, amit ezért cserébe ígért. Ez nyilván nem tetszik emberünknek, aki a hasonló mentalitású felesége támogatásával talpra áll, és úgy visszavág, ahogy csak ő tud. Ez nyilván nem véres leszámolásokat jelent, hanem félbetört karriereket, eltaposott életeket.”
Kritikàk itt:
