Jelentette ki Hugh Jackman, aki szombaton este Zürichben, a filmfesztiválon randevúzott a rajongóival.
Hugh nem hasonlítható egyetlen sztárhoz sem, akit ismerünk. Nincsenek különleges kívánságai, egyszerűségével és kedvességével pedig bárkit levesz a lábáról. Nem is csoda, hogy az új filmje zürichi bemutatójára rengeteg rajongója várta, ismerve a sztár közvetlenségét, aki most sem okozott csalódást.
Miután átvette a karrierje után kapott életműdíjat, órákig fotózkodott és bohóckodott a rá váró emberekkel, biciklizett és sörözgetett a tóparton, miközben természetesen az újságírókkal is fantasztikusan bánt és rengeteg interjút lezavart. Ismét bebizonyosodott, hogy van olyan sztár is, akit nem vakít el a siker, s bár a filmvásznon hihetetlen átváltozásokra képes, civilben megmarad annak, aki: egy stílusos, elegáns, ugyanakkor humoros, jóképű úriembernek.
Arra a kérdésre pedig, hogy 44 évesen nem fiatal ehhez az életműdíjhoz egy kicsit, kacsintva hozzáfűzte: “de hát 73 vagyok, ezt nem tudta?!” 🙂
S hogy miért a címben szereplő mondat? Jackman azt is elárulta, hogy a szülei Svájcban ismerkedtek meg, ahol az édesapja annak idején síoktatóként dolgozott…szóval, ha Svájc nem lenne, talán ő sem élne…majd a huncut mosolyával és a pajkos pillantàsokra képes ragyogó szemeivel hozzátette:
“Nagyon közel áll hozzám Svájc és biztosíthatom Önöket arról is, hogy nem sokban különbözünk: szeretem a csokoládét, mindig időben érkezem és mint Önök, svájciak, nagyon-nagyon gazdag vagyok!” Csoda, hogy Zürich őrjöngve ünnepelte? 🙂
Forrás: http://www.20min.ch/ro/entertainment/people/story/26916025
Jó, majd küldök, de még nem kerül ki ilyen írás a napokban…ha kikerült, akkor küldöm… 😀
Szuper, majd én is írok nekik ezzel a védett poszttal kapcsolatban. 😀
Elfelejtettem! Karina! Én kérek jelszót már így előre a magán jellegű írásokhoz 🙂
Karina! Ezek az átállás napjai, türelem!
Lehet, hogy másoknak is volt olyan gondja, mint nekem, hogy nem tudtam a megfelelő e-mail címmel, névvel itt regisztrálni. Mostanra talán sikerült, de nem kiabálom el!
Jó tanács a többieknek: ha gmail-es címed van, akkor se a google fiókkal regisztrálj, hanem lent add meg az e-mail címet, akkor rögtön választhatsz felhasználói nevet és a saját nevedet sem kell megadnod. És ne kapcsolj össze fiókokat, mert lehetetlen szétválasztani 🙂
Ha törölsz egy félresikerült regisztrációt, akkor ugyan kiírják, hogy törölték, de van egy 48 órás időszak, amíg ugyanezzel a címmel ugyan regisztrálhatsz, jelszót is kapsz, csak használni nem tudod. Ezért fordulhatott elő, hogy én a törlés után is írhattam ide kommentet a törölt fiókról. Ha végleg megakadsz, akkor bátran írj a Kazánháznak, kézséggel, gyorsan segítenek. Én már szinte jó barátságban vagyok velük 🙂
Ez nekem sem működik,de minden más egyszerű volt…lehetséges, hogy meg nekem kellene beállítani valamit…majd en is rakerdezek…
Azt nem értem viszont, hogy törlés után hogyan lehetsz meg itt…
Hát engem ezzel nem enged be, de ezen a felületen óriási problémák vannak a jelszavak elfogadásával, én ezt tapasztalom. Jeleztem nekik, hogy nem tudok belépni, valamit csináltak és írtak, hogy már sikerülni fog. Így is lett (akkor már működött a leszavam, ami előtte nem), csak azt nem értem, hogy miért nem megy ez automatikusan. Töröltem a fiókot (ezt), kiírták, hogy kész, a fiók törölve, mégis itt vagyok 🙁 Na ezeket nem értem! De már kényelmetlenül érzem magam, mert annyit reklamáltam, mégsem úgy jelentkezek be ide, ahogy szeretnék…
Nem működött nekem, más pedig nem próbálta. Café volt a jelszó. Újra kiteszem, hátha működik és valaki ránéz…
Eltűnt a magánélet poszt…:-( Bár a jelszót úgysem tudtam.
Én pedig még mindig próbálom a regisztrálásomat jól csinálni, de nem igazán megy. Ez a freemailes fiókom, amit elvileg már töröltem, de mégis működik…
Nalam nem mukodik…atvaltoztattam café lett a jelszo es igy sem…valamit biztosan kell meg csinalni…
Esetleg, ha nektek ok, akkor irjatok meg…
rájöttem, hogyan kell csinálni- na nem volt nagyon nehéz, tegyük hozzá…
Jelszóvédett a poszt, a jelszó most annak az olasz városnak a neve, ahol nyáron jártam és amiről egy poszt is készült. A következő jelszót azon személyek kapják meg, akik az emailemre küldenek egy jelszókérést vagy itt írnak és én be tudom őket azonosítani. Ha komment mellett döntesz, akkor ird mellé, ha kizárólag emiatt írtad és akkor a kommentet nem jelenítem meg.
Itt még nincs csak egy teszt szöveg, hogy lássuk, működik-e…
Köszönöm. Igyekszem. Jó, ha valaki elismeri ezt is… Engem érdekel a világ is, ezért írok róla…:) na, persze, itt is azokról, amiken hatalmasat nevetek, sírok vagy agyalok…
Ez a Hugh pl nagyon feldobott! Szenzációs férfi !
Itt is van zárt posztra mód, na majd este kiprobalom…
Valahol azt is be lehet állítani, hogy kint lehessenek a kedvenc blogok…ez hiányzik, mert onnan szoktam en is követni a többieket…
Van olyan, hogy csak meghivottak olvashatjak a blogot. Nem rossz! Van ket ilyen hely, ahol olvashatok, kommentelhetek, trollok nincsenek. Nagy olvasotabor sincs, de ott nem is az a lenyeg.
En is jobban szeretem az enblogokat, de azert ezt a mufajt ne hagyd abba, jol csinalod!
En megertem, hogy fazol a trolloktol.
Itt van lehetőség egyfajta zárt posztra…ha jól értettem, akkor ennek az olvasasahoz kóddal lehet belépni…meg nem ismerem jól a rendszert, lehet, hogy így viszont néha tudok írni sokkal szemelyesebbet is anélkül, hogy trollokat etetnek …
Ha így van, akkor jelzem és írok pár sort minden heten magunkról…
hát az baj, engem érdekelt, hogy éled a napjaidat:))) Végülis azért olvasok blogot v. mi?:)
Kíváncsi lennék arra is, hogy Dórival mi a helyzet?
Nem is minden rezdülésébe, de egy-egy saját élmény teszi személyessé a dolgot. Attól más, mint mondjuk egy cikk valamelyik női magazinban.
és azon nem gondolkodtál, hogy bezárod a blogod zártabb körnek, és úgy írsz tovább személyesebb dolgokat is.
Ismerős. 🙁
Annyi minden más is elvette a kedvem, de persze tudom, hogy nem kellett volna foglalkoznom vele… Megis megtettem.
Sok játszma vett körül, de erre most nincs igazán szükségem. Majd kialakul…
Szeretem az írásaidat Christine! Ne hagyd abba!
Ahogy mondtam: megértem az indokaidat. Sajnos az “én” blogoknál ami az előny az a hátrány is. Sok olvasót vonz, mert érdekli őket az életed a gondolataid és ez jó, de közben sok trollt is bevonz akik beléd kötnek, ez meg rossz. Hogy mi a jó megoldás azt nem tudom.
Amúgy egy ideje már én se tudom úgy irni a blogot mint rég. Valahogy nem megy. Igaz minden történésről, rezdülésről azelőtt se számoltam be, de mostanra úgy érzem már a fontosabbakat se mindig tudom megosztani. Valahogy kifogyott a szufla. Vagy csak túl régóta csinálom. Nem tudom….
Szívesen írtam nektek, de aztán láttad, hogy mi történt…Tudom, nem kellett volna magamra vennem, de engem nagyon megbántott az egész történet. Próbálkoztam így, aztán úgy…de nem jöttek már igazán a szavak…
Aztán arra is gondoltam, hogy így talán túl közel engedtem magamhoz azokat is, akik mindenbe bele kívántak kötni.
Nem tudom, Christine, hogy mi a jó megoldás, biztosan más a kezelőfelület, de nekem személy szerint jobban tetszik. Még sok mindenre nem jöttem rá, többek között a blogpartnerek kihelyezésére sem, de majd igyekszem kideríteni ezt is.
Fogok írni másképp is újra, csak kell még egy kis idő. Ám a blog már sosem lesz ugyanolyan, ez igaz.
Szerintem bár kevesen tették szóvá, de a blog elköltöztetése nem volt olyan jó ötlet. Én személy szerint utálom a cafeblogot, szerintem borzalmas mint blog kezelőfelület, de ez az én véleményem, mindenkinek más jön be.
A másik hogy egy “én” blogról hirtelen átváltottál egy személytelen újságirói blogba. Lehet hogy ez is zavar sokakat. Mondjuk ettől függetlenül megértem az okaidat. De azért hiányoznak a személyes kis szösszenetek. 🙂
Úgy nem, ahogyan régen. Jó kis tanulólecke volt nekem qw utóbbi pár hónap. Nem kívánom beavatni az életem minden apró rezdülésébe az embereket.
Persze, fogok írni néhány dologról, de csak a véleményem lesz benne, a személyes részt igyekszem kihagyni. Érdekes, hogy csak neked hiányzom, Ági…azt hittem, többen érdeklődnek, de az elmúlt egy hét alatt úgy tűnik számomra, hogy rajtad kívül csak 2 embernek volt fontos az, amikről írtam…
Ám ilyen az élet, az emberek szeretnek olvasni, de egyik hír olyan, mint a másik: felvillannak, aztán eltűnnek, nem számít mennyi minden van bennük…senki sem figyel igazán rájuk.
Magadról is írj néha!:)) v. azt már nem szeretnél?