"Ha nem akarod látni, akkor is élnek így gyerekek."

Hihetetlenül szerencsések vagyunk, nem győzök ezért minden este és reggel hálát adni. A tegnapi írás után még jobban feltörtek bennem érzések és gondolatok, s mivel ez az évem a lezárások és az újrakezdések éve, valószínűleg nincs is min csodálkozni. Azon sem lepődtem meg, hogy a terméketlenség témájától elvezetett a sors egy másik témához, a fogyatékos gyerekekéhez. Mindig is csodálattal adóztam azon szülőknek, akikre ilyen súlyos csapást mért az élet, mégis képesek voltak uralni az életüket. S az, hogy mi is majdnem belekerültünk ebbe a körbe, még inkább szeretettel fordít feléjük. A mi esetünkben a magyar kórház és a magyar főorvos, aki a fizetett orvosom volt, lett volna a hibás. Ugyanis, bár kevesen beszélnek róla, rengeteg gyerek születik azért fogyatékosnak, mert a szülésnél valaki nem volt a helyzet magaslatán és semmibe vette más orvosok vagy az anyuka panaszait, jelzéseit, kizárólag a saját tudására alapozva mindent. 

Az uh-orvos két héttel a születése előtt jelezte nekünk és az orvosomnak is, hogy Domi hatalmas baba, én pedig ugye a 159 cm-mel nem vagyok egy nagytermetű. Ezért kérte, hogy nézzük meg többször és ha lehetséges, ne húzzon rá a kicsi a kiírt időre. Persze, a főorvos úr nem hallgatott rá, hiszen látott ő már uh-s elméréseket, nem kell ezzel foglalkozni. Domcsi pedig természetesen szívesen maradt volna még odabent. Azon a napon, amikor szülnöm kellett volna, a doki kijelentette, hogy elnézhette az időpontot, valószínűleg még van két hetünk, menjünk szépen haza és naponta ugorjunk be a kórházba szívhang ellenőrzésekre. Kimentünk az ajtón, tanakodtunk a férjemmel, majd ugyanakkora lendülettel visszafordultunk és közöltük az orvossal, hogy nem várunk. Tartunk az uh eredmények igazától, így ezen a napon vagy legkésőbb másnap csináljon valamit, hogy a kicsi megszülessen. Teljesen kiakadt, hogy kétségbe vonjuk a szavát, én pedig közöltem vele, hogy akkor azonnal megyek egy másik orvoshoz, akit az uh-s kollégája ajánl. Erre elakadt a szava, majd kijelentette, hogy semmi gond, este úgyis ügyeletes, addig leírta a bábakoktél receptjét, hogy iszogassam és megoldja. 150ezer forint lesz pluszban, az addigi 130ezer mellett és a szülésznőt is be kell vonnia, így a 40ezer mellett, még készüljünk plusz 50ezerrel. 

Nem is akarok belegondolni, ha akkor nem tudtunk volna ennyi pénzt mozgósítani, mi lett volna. Terhelni sem akarlak benneteket a szülés részleteivel, legyen elég annyi, hogy rettenetesen megszenvedtem, apás- szülésünk volt, mert a férjem végig látni akarta, mit csinál az orvos…nekünk lett igazunk. A kicsi nagy baba volt, a válla pedig olyan hatalmas volt hozzám képest, hogy 15 percig volt kint és bent egyszerre és minden tudását össze kellett szednie az éjszakai orvoscsapatnak, hogy ne veszítsen el mindkettőnket és a kicsinek se legyen baja. Két hét múlva ugyanezt nem úsztuk volna meg ennyivel. Az én lábadozásom kitolódott, azonnal különszobát kaptam térítésmentesen és a főorvos úr két napig nem mert a szemembe nézni, később pedig sűrű bocsánatkérések mellett a szülésznővel együtt próbálta kimagyarázni a megmagyarázhatatlant. Mivel közeledik a kisfiam harmadik szülinapja és rengeteg cikk jelenik meg a világhálón a magyar orvosokkal kapcsolatban, ezért mostanában sokat gondolok erre.

Valószínűleg ez vonzhatta be azt a blogot az életembe, amit egy olyan anyuka ír, aki kevésbé volt szerencsés és aki annak idején nem mert szembeszállni az orvosával, aki szintén csak a saját tudására hivatkozva Istennek képzelte magát. S a szülésnél egy olyan hiba történt, mely örökre megváltoztatta a kicsi lány és szülei életét. Megrázó olvasni az anyuka sorait, aki ma már őszintén ír egy blogban a történtekről és  a későbbi életéről. Igenis, tudni kell róla, hogy a mai napig vannak ilyen esetek és persze vannak olyan babák is, akik más okokból, de fogyatékosan jöttek a világra. Ez az erős asszony most könyvet ír és megoszt néhány részletet azokkal, akik kíváncsiak rá. 

Többet nem is fűznék hozzá, ha van erőtök, olvassatok bele, de csak óvatosan, mert bizony nagyon megrázó és rettentően felkavarja az embert. Pláne, ha ennyire közel volt hozzá, mint én.

Ne felejtsétek el kitenni magatok mellé a zsebkendősdobozt!