„Az számít, hogy amikor jelen van, tényleg ott van-e.”

Súlyosan kétértelmű szavak ezek, még Monica Bellucci szájából is. Miközben gondolkodtam a témán arra jutottam, hogy talán én sem vagyok túl messze ettől a kijelentéstől, bármennyire furán is hangzik…Aztán átfutott rajtam az is, hogy bármennyire is toleráns volt Monica, mégis idejutott a házassága…

Már régóta nem titok, hogy Monica Bellucci és Vincent Cassel házasságának talán vége, idén nyáron pedig hivatalosan is bejelentették. S aki mégsem hitte el, nos, ő láthatta, hogy Vincent egyedül vitte a gyerekeket nyaralni, miközben Monica forgatott a távolban…ők voltak a kedvenceim, ezért furán hatott rám a válás ténye…

Még akkor is, ha már a levegőben lógott…

Közben szárnyra kapott az a hír is, hogy Michael Douglas és Catherine Zeta-Jones is válnak 13 közösen töltött év után. Nemrég tanúi lehettünk Johnny Depp összeomlásának és talpra állásának is, aki 14 évig élt házasságban Vanessa Paradis francia színésznővel…tényleg törvényszerű, hogy  a híres emberek házassága válással végződjön? Sokkal esélytelenebbek a jó házasságra, mint a hétköznapi párok? Vagy teljesen mindegy, bármikor bármi megtörténhet?

Ezek a gondolatok cikáztak bennem fel-alá, miközben tegnap a munkámba merülve XIV. Lajos életét tanulmányoztam… aztán belefutottam Monica kijelentésébe és az járt a fejemben, hogy egy nő tényleg lehet ennyire toleráns? Valóban  nem zavarja, ha a férje esetenként más nőket is ölelget? 

Így aztán nem is csoda, ha én is másképp néztem este a férjemre, aki az életem része, akit én választottam a gyermekem apjának…akivel annyi mindenen mentünk már keresztül és rengeteg minden van még előttünk…vagy ha én nem figyelek jobban, nem szánok elég időt kettőnkre, akkor mégsem? Csakis rajtam ; azaz a nőn múlik minden, ahogyan a Lajost körülrajongó hölgyek tudni vélték?

Mindenesetre tegnap elhatároztam, hogy még nagyobb hangsúlyt fektetek a kapcsolatunkra. Jobban odafigyelek kettőnkre. Mert az biztos, hogy számomra ő és a családom a legfontosabb. Lehetek egyszer majd sikeres, bírálhatnak ismeretlenül idegenek, mindez nem számít. Csak a jelen számít és nekem ő a jelenem. Bármire képes lennék érte. S ekkor hangosan felnevettem…vajon, milyen messze van ez a gondolatmenet Monicáétól? 

Talán csak szimplán a Napkirály sztorija hatott rám ennyire mélyen… 🙂