Belga nemzeti ünnep – letette az uralkodói esküt Belgium új királya

Televíziós beszédben életkorára és rossz egészségi állapotára hivatkozva lemondott II. Albert belga király még július elején. 

„Rájöttem, hogy életkorom és egészségi állapotom nem engedi meg számomra, hogy úgy tudjam elvégezni feladatomat, ahogyan szeretném” – mondta beszédében a 79 éves
II. Albert, majd bejelentette, hogy az 53 éves fia, Fülöp javára lemond a trónról, aki ma, a belga nemzeti ünnepen hivatalos, ceremóniális keretek között vette át a királyságot.

Belgium, hivatalos nevén a Belga Királyság (holland nyelven: Koninkrijk België , francia nyelven Royaume de Belgique, német nyelven Königreich Belgien) egy etnikailag és nyelvileg megosztott nyugat-európai ország; állampolgárai három jól elkülöníthető csoportja a hollandul beszélő flamandok, a franciául beszélő vallonok és az ország keleti részén élő német közösség. A flamandok intenzíven követik a mind az angol nyelvű kultúrát (mely a tudományokat, a média, a hírek nagy részét jelenti) a francia, és más latin kultúrákat, míg a francia nyelvet beszélők főképp Párizs kulturális életét figyelik – és a franciául beszélő világgal (la francophonie) tartanak,  kevésbé fókuszálva kifelé.

Ma a francia televízió is folyamatosan a trónátvételre fókuszál, ami nem csoda, ismerve egy kicsit mélyebben Belgium történelmét és a kapcsolódási pontjait a franciákhoz. 

Nemrég olvastam egy könyvet I. Lipót belga királyról, akinek az eskütételének napjától, 1831. július 21.-től kezdve ez a dátum a belgáknál a nemzeti ünnep.
Gondoltam, hogy írok nektek egy picit róla…(bár sokat tudnék).
Nem lesz nehéz olvasmány, ígérem!:)

Lipót, aki a francia forradalom idején született, az ősi szász dinasztia egy ifjabb ágához tartozott. Egy pici hercegség uralkodójának nyolcadik és egyben legkisebb gyermekeként nem nézett szembe nagy vagyonnal kecsegtető jövővel. 16 éves volt, amikor Napóleon seregei felforgatták Németországot és Lipót végignézte hogyan foglalják el hazáját apja hercegségével együtt. Mivel a bátyja mással volt elfoglalva, ezért apja halála után Lipót vette kezébe a hercegség ügyeit és hamarosan felkereste Napóleon udvarát is. Meghódította Joséphine császárnét és lányát Hortenzia királynét. Még maga Napóleon is felfigyelt rá, kijelentette, hogy Lipót a legszebb katona, akit életében látott és folyamatosan meg akarta győzni arról, hogy az ő seregében van a helye. Lipót azonban másképp látta és Oroszországot választotta Napóleon helyett, ahol parancsnoki rangot kapott. Született harcos katonatisztként bátran és okosan háborúzott a franciák ellen. 

Hogyan kerülhetett akkor ő mégis a belga trónra és hogyan köszönthetik őt a belgák királyukként, és hogyan válhatott a koronázása  nemzeti ünneppé?

Sokáig nem tűnt úgy, hogy Lipótból valaha is király lesz. Bár a győztesekkel elismert katonatisztként járta be Párizst és Londont, nem számított tekintélyes vőlegény-jelöltnek. Ettől függetlenül Anglia királyának egyetlen lánya mégis hozzáment feleségül, bár az is igaz, hogy nem szerelemből, hanem egyfajta menekülésként.
Lipót szívét teljesen meghódította a királylány, az övé azonban egy szép porosz hercegért dobogott, akiről az apja végképp nem akart hallani, hiszen a holland király fiát szemelte ki férjül számára. Bár Lipót sem volt jó parti és őt is ellenezte György, végül mégis hozzáadta a lányát, mert a lánya addg húzta az időt (undorodott a hollandtól),  míg a holland király fia úgy döntött, hogy nem vár tovább a szép Saroltára és feleségül vett egy orosz nagyhercegnőt.
Természetesen az esküvőjükre meghívták az após, IV. György régi barátait, az Orléans-i ház tagjait is. Az egész egy valóra vált mesére hasonlított: az esküvő után a hercegnő is beleszeretett a jóképű férjébe, és hamarosan teherbe is esett. A mesének azonban szomorú vége lett: fiúk sajnos halva született és Sarolta belehalt a szülésbe. Drámai tragédia volt ez IV.György és egész Anglia számára,  Lipót pedig úgy érezte, hogy mindennek vége…

Hónapokkal később tért csak vissza, amikor Görögország királyát akarta kijelölni a brit kormány. Természetesen támogatták a jelölését és felkínálták a trónt neki, de ő olyan feltételeket szabott, amiket a brit kormány nem kívánt elfogadni, ezért visszalépett. 

A belga szabadságharc 1830. október 4-én győzedelmeskedett és Belgium kivívta függetlenségét Hollandiától. Ekkor a belga nemzeti kongresszus kimondta a holland Orániai-ház trónfosztását és megfelelő uralkodót keresett az újonnan alakított, alkotmányos és leginkább reprezentatív jellegű monarchia trónjára. Több lehetséges jelölt számbavétele után 1831-ben Lipótnak ajánlották fel a trónt. Kalandos út vezetett tehát a belga koronáig, amelyet a brit kormány önként ajánlott fel neki, elfogadva a feltételeit is. 

Lipót ezek után igyekezett minél előbb hitvest találni, hogy dinasztiát biztosítson Belgium számára. Lujzát, a francia király, Lajos Fülöp lányát ajánlották neki, aki nem egy hétköznapi családból származott, hiszen az Orléansok Európa egyik legfontosabb királyi uralkodóházához, a franciáéhoz tartoztak.
Lajos Fülöpöt az 1830-ban kitört júliusi forradalom segítette hatalomra, az a forradalom, amelyik megdöntötte X. Károly uralmát, majd továbbterjedt egész Európában és próbára tette a Holland Királyság államait is. Belgium ekkor vívta ki a függetlenségét.
(Lajos Fülöp az a francia király, aki XVI. Lajos utan másodikként viselte a franciák királya címet ellentétben a korábbi roi de France, azaz a Franciaország királya megnevezéssel.)

Miért Lipótot választották? Erős érv volt az, hogy Anglia ádázul küzdött az ellen, hogy egy francia legyen az uralkodó Brüsszelben. Így kiegyeztek abban, hogy a Szász-Koburg családból származó Lipót legyen a belgák királya, aki Lajos Fülöp egyik lányát veszi majd feleségül. Az államérdek megkövetelte ezt a házasságot. Lipót azonban nem rajongott a kikötésekért, ezért többször is borsot tört a családszerető francia uralkodó orra alá. Lipótot egyébként az egész francia udvar tökéletesen unalmasnak és nagy piperkőcnek találta, akiről később az a pletyka terjedt, hogy bár Belgium sokat köszönhet neki, de a palotái borzalmasak… 

Lipót  a nász után teljesen érzéketlen marad Lujzával szemben, mert szíve még mindig Saroltáért dobogott, akinek a képmását  mindenhova magával vitte. Lujza sem volt boldog, ugyanis bármennyire szerette volna, nem volt képes semmit sem érezni Lipót iránt. Nem is csoda, hiszen a hideg férfi képtelen olyan gyengédséget tanúsítani iránta, amelyet minden nő elvárna a férjétől.
Hosszú hónapok után Lujza kénytelen tudomásul venni, hogy Lipót egy másik nőt szeret, aki bár meghalt, de a férje holtában is tovább imádja. Így bár féltékeny az elhunytra, felülkerekedik benne a női ösztön és a jólneveltség adta tapintatos elfogadás: férje kedvében szeretne járni, ezért Sarolta egy másik portréját a lakosztályában helyezi el, elnyerve ezzel Lipót barátságát és tiszteletét.

Első fiúk hamarosan megszületik, majd hirtelen, megmagyarázhatatlan módon meghal. Később születik még egy fiú és őt követi egy újabb. Lujza úgy gondoja, hogy ezzel eleget tett házastársi kötelezettségeinek, ám Lipót még több utódra vágyik. Következő gyermekük egy lány, akit az egész nemzet ujjongva üdvözöl, mindenki el van ragadtatva tőle, kivéve az apát, mert ő csak fiúkat akar. A család, hogy megbékítse, a Sarolta nevet adja a kislánynak. Néhány éven belül a gyermek apja és a francia udvar kedvencévé válik, ami nem is csoda, hiszen Lipót elragadó külsejét és intelligens, büszke természetet örökölte, vegyítve a francia kifinomultsággal és társalgással. Később ez a kislány is erős kapocs lesz a franciák és a belgák között, az ő hatására erősödik majd a francia kultúra is Belgiumban. Ám ez egy másik történet. 

Sarolta lesz egyébként I. Miksa felesége. Azé a Miksáé, aki Ferenc József császár öccse, 1848-tól 1858-ig Ausztria és Magyarország trónörököse, aki a mexikói francia intervenció során I. Miksa néven Mexikó császára lett es akit  1867-ben megfosztották trónjától és kivégeztek. 

Kalandos út áll hát Lipót lánya előtt is, de erről majd talán máskor írok nektek.

Tegnap este Brüsszelben megtartották a Nemzeti Bált is, amelyen megjelent az uralkodócsalád is. II. Albert ünnepi tévébeszédben fordult az ország lakosságához, és ebben az utolsó uralkodói szózatában a szövetségi berendezkedésű belga állam megőrzésének fontosságáról beszélt.

 A új uralkodó eskütétele után katonai parádét, este pedig ünnepi tűzijátékot rendeznek Brüsszelben.

A lemondási okmány aláírása előtt elmondott búcsúbeszédében II. Albert meghatott hangon mondott köszönetet családjának, a politikai élet képviselőinek és a lakosságnak az elmúlt csaknem két évtizedes uralkodása alatt megtapasztalt támogatásért. A trónutódlást illetően teljes bizalmáról biztosította fiát, valamint Fülöp hitvesét, Matildot. Belgium, a közös haza megőrzésére buzdította az államügyek intézése terén nyomdokába lépő nemzedéket.

A belga király alkotmányos jogköre erősen korlátozott, lényegében csupán ceremoniális jellegű teendőkre szűkül. Elio Di Rupo belga miniszterelnök mégis nagy államférfinak nevezte II. Albertet a lemondási okmány aláírása alkalmából tartott ünnepségen. Ennek az a háttere, hogy a most leköszönt uralkodó igen tevékeny szerepet játszott az elmúlt években a belga szövetségi állami berendezkedés válságának elhárítását célzó erőfeszítésekben. A mindennapok politikai küzdelmei azonban azt vetítik előre, hogy a jövő júniusban esedékes belgiumi parlamenti választások nyomán Fülöp királynak sem lesz sokkal könnyebb dolga, mint amilyen atyjának volt a 2010-es választások után, amikor bárkit is bízott meg kormányalakítással az uralkodó, sorra vallott kudarcot az összes jelölt, mígnem végül 541 napi, rekord hosszúságú kormányválság után az olasz származású, vallon szocialista párti Di Rupónak sikerült széles koalíciót összeállítania.  

Fülöp a nyilvánosság előtt eddig meglehetősen visszafogott volt, keveset nyilatkozott. Nála jóval vonzóbb és nyitottabb személyiségnek tartja a belga média Fülöp közkedvelt hitvesét, Matildot, aki most egyes kommentátorok vélekedése szerint királynéként sokat segíthet férjének a közvélemény rokonszenvének megnyerésében.