Na, ez az a film, amiben a látvány egyszerre magával ragadó és elgondolkodtató, a cselekmény fura önmonológszerű, igazából nincs eleje, közepe, vége és az egyetlen mondanivaló, ami átjöhetne elsikkad, mert annyira rosszul oldották meg a befejezést. Egyszóval csapnivaló.
![]()
Tény, hogy élvezetes volt látni Tom Cruise-t, ahogyan a szokásos kis zseboroszlán módjára 51 évesen is még fantasztikusan néz ki – kár, hogy a film végére úgy éreztem, talán ő maga is klón, nemcsak a másik 51 klónja, akit létrehoztak. A filmbeli felesége egyszerre buta és érzéketlen, hiszen nem számít neki, hogy melyik Jack Harper, alias Tom jön éppen az ágyába, csak egy legyen ott, hiszen mindegyik klón, akit létrehoztak az idegenek (akiket sosem látunk, csak utalások vannak rájuk) emlékszik mindenre, ami valaha is kettejük között történt. Nem számít, hogy a 49-es számú Jacktől születik gyereke, mert amikor a 49-es feláldozza magát az emberiség megmentéséért és meghal, pár év múlva úgyis megérkezik a 52. példány, akinek lehet örülni és a született kislány is azt mondhatja, hogy apu, hiszen ugyanúgy néz ki. Őrület!
Nehéz lehet ilyen nő mellett felébredni: nem számít, ha elveszít téged, hiszen Rodolfó után szabadon: úgyis van másik belőled…a film alkotóitól nem kis teljesítmény volt így elrontani azt a filmet, ami egyedülállóvá válhatott volna, ha vették volna a fáradtságot arra, hogy kicsit több mondanivalóval és információval megspékelve egy tartalmilag komplex művet hozzanak létre. Ez így egy borzalom, melynek végén kedvem lett volna felhívni Tomot, hogy maradjon inkább Jack Reachernél, mert ez a Jack Harper, barátom bizony azon túl, hogy szintén gyorsan fut, igencsak kínosan lefelé billenti a rajongóidnál a mérleg nyelvét…
![]()
Azoknak pedig, akik kijelentették, hogy Tom szenzációs, ahogyan ebben a filmben kaszkadőr nélkül dolgozik, külön gratulálok: az egész filmben egyetlen motoros jelenet van, aminek nincs is kulcsstátusza, az összes többit egy wii vagy playstation előtt ülve simán végig lehet vezetni…bár elképzelhető, hogy a kedves nézők arra gondoltak, hogy Tom beugrott és ő maga vezette ezt a baromi nehéz effekt-projektet…úgy már ok…de mi köze ehhez egy kaszkadőrnek?! Azt szintén nem vágom, hogy Morgan Freeman mi a fenét keresett az ellenállók élén, gondolom kellett még egy húzós név a csapatba…szánalmas. Azt pedig felesleges is említenem, hogy a fizikusok és a geológusok pisztolyért kiáltanának, vagy harakirit végeznének ilyen tudománytalan módon előadott földi helyzetet (és univerzumit is) látva…Siralmas, na.
![]()
Ám a film ismét bebizonyította számomra, hogy az értelmetlen mozik is üzennek nekem valamit, ez pedig két pohár bor után nem volt más, mint az, hogy a képzeletedet senki sem veheti el tőled. Ez lesz az új mottóm, ha már ilyen jól kitaláltam, mert a filmet elalvás előtt szépen befejeztem magamnak, átírva és így ismét tudom szeretni az egyik kedvenc színészemet, aki valószínűleg egy whiskey mellett ücsörögve jókat nevet azon, ki milyen tanulságot vont le ebből az ócska kis hatásvadász filmből. A bevételi adatokat látva, lehetséges, hogy neki van igaza: egy jó trailerrel mindenkit be lehet csalni a moziba. Ám a főkedvencem ezek után nem más, mint DiCaprio, aki a Titaniccal baromi rosszul indított nálam, de az eredettel és a viharszigettel bebizonyította, hogy zseniális színész és remélhetőleg lesz annyi esze, hogy ne vállaljon el olyan szerepet, ahonnan csak lefelé vezet az út… Mától ő van nálam az első helyen. Au revoir, Tom.
.jpg)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: