A "Nagyfőnök beavatkozott": villám csapott a Szent-Péter- bazilika kupoláján lévő keresztbe

Vannak, akik cinikusan és vannak, akik komolyan nyilatkoznak az eseményekről, mások úgy tesznek, mintha tudomást sem vennének róla, ám az biztos, hogy az egész világot foglalkoztatja a hír, mely szerint XVI. Benedek pápa bejelentette a lemondását és utána egy villám csapott bele egyenesen a Szent Péter-bazilika kupoláján lévő keresztbe.

Nekem erről a tarot torony lapja jutott eszembe, ami ha nagyon le akarjuk sarkítani, akkor egy külső beavatkozást jelent, jelen esetben ez pedig nem lehet másé, mint a a pápa főnökéé, aki így adhatott jelet arra vonatkozólag, hogy rengeteg mindennel nem ért egyet, de ez már az utolsó csepp volt a pohárban…

Teljesen ledöbbentem a hír hallatán, mert én kifejezetten szeretem a jelenlegi pápát és az összes modern dolgot, ami körülveszi: követem a twitteren, facebookon és mindig megmosolyogtat, amikor elképzelem, hogy az őt körülvevő asszisztencia  óriási kapcsolatot biztosít így az igazi keresőknek, egy közvetlen vonalat Öszentségéhez.
(Hogy ez mennyire élő az teljesen mindegy, az erőt adó jellege a fontos- szerintem).
A twitteres és a faces követők számából és visszajelzéseiből azt is biztosra veszem, hogy rengeteg embernek szüksége van erre a modernitásra, az átvitt értelemben közvetlen kapcsolatra…

Aztán tovább gondolkodom és eszembe jut a Borgia-pápa, akinek esze ágában sem volt lemondani, inkább egy hadvezér belenyugvásával rendelt el kiiktatásokat és hihetetlen színészi képességével elképesztő módon manipulált uralkodókat, bankárokat, nemeseket; nem sajnálva a saját családját és környezetét bevonni ebbe…ám én arra is emlékszem, hogy amikor hozzá sújtott le a villám, az bizony emberáldozatokat követelt, miután hatalmas vezekléssel és böjttel fordult újra az Úr felé…
Miközben ezeket a sorokat írom, eszembe jut a dalai láma életrajzi könyve is, (most olvasom) amelyből kiderül, hogy a láma halála után a köztudatban élő legendás “odafigyelünk a jelekre” misztikum igencsak valóságos: az ő születése előtt/után is figyeltek a “jelekre”, amik megmutatták, hol születik/született újjá…így új értelemet nyer a minden mindennel összefügg,  mert tudjuk, hogy a vallás sok áldozatot követelt, de mindenütt lényeges alkotó eleme volt egy társadalomnak.
Más kérdés, hogy az utolsó pápára vonatkozó próféciák mellett, “kedvenc spirituális tanítóm” is száműzetésben él, és ki tudja, hogyan alakul Tibet sorsa…

Az nálam nem vita tárgya, hogy kell hinni vagy sem,  az én környezetemben mindent felülír a szabad akarat törvénye. Nem vagyok egy vallásos, hitbuzgó leányka, rengeteg dolog miatt már rég máglyára küldött volna az egyház, ha nem a mostani korban élnék, de mégis tisztában vagyok a hit erejével, szükségességével. Mindezek mellett tiszteletben tartom az ateistákat is, nem kívánok senkit sem meggyőzni. Több vallási csoportból vannak ismerőseim, néha egy-egy szertartás meghirdetésén a facen így is elámulok, de más nem történik. Az élni és élni hagyni elve nálam a tuti befutó.

Ezektől függetlenül van véleményem, van hitem és van ismeretem a történelem összes korszakából. Mégsem bonyolódom hitvitákba, feleslegesnek tartom, mert a hit mindenkinek a magánügye. A gyerekeimet is a saját meglátásaim alapján terelgetem, de dönteni ők döntenek, én csak mutatom az utat
(és ha rosszra tévednek, hozzám visszatérhetnek, nem fogok na, én megmondtamozni…ám segíteni fogok újra talpra állni).
Például édes az, ahogyan Dóri reagált a történtekre, miután elmondtam neki a villámlást:
mielőtt megkérdezte volna, hogy én mit gondolok az egészről, kijelentette:
“Anya, akkor mégis van Isten? Hiszen jelzett, hogy rossz a döntés, vagy nem?
Csak azért, mert én hiszek benne, minden este imádkozom, ahogyan tanítottál, mégis elbizonytalanodom néha… mert úgy érzem, hogy sosem segít nekem…”
Mire én természetesen elmondtam az én verziómat, hogy miért van neki akkora szerencséje, azaz mekkora segítséget kap…- később nagy nehezen belátta…

Nos, egy szó, mint száz: én megértem a pápát, nyilván megterhelő számára ennyi idősen a sok ceremónia, csak éppen azt nem szabadna elfelejtenie, hogy véletlenek nincsenek, így meghatározott szándékkal került ő ebbe a pozicíóba, aminek a feladásával, azaz a lemondásával egy olyan korszakot zár le, melyben végre egy olyan hiteles pápa ült a székben, aki visszadta többszázezrek hitét a könyörületességével, jóakaratával és ihletet, ösztönzést adott a hívőknek. Az általa kapott jótanácsok és intések mindig hasznosnak bizonyultak számunkra, a kiegyensúlyozottságának,  a nyugalmának és a belőle áradó szeretetnek köszönhetően.

A villámlás az én olvasatomban azt jelenti, hogy bár nagyon bölcsnek mutatkozik majd utódja, sajnos még jobban meginog az emberek hite…
Megkeserednek, mindenféle problémával és komplikációval kell majd szembe nézni, ami egyre nehezedik…
Megszűnik az a védelmet adó menedék, ahol eddig minden bajból gyógyulást kaphattak, csak el kellett zarándokolniuk vagy meg kellett hallgatniuk Őszentségét.
A jel abszolút változásra utal,előreláthatatlan eseményeket jelez, megborult stabilitást.
Ennek a lemondási tervnek éppen ezért nem kellene megvalósulnia, hiszen az egyház még tehetetlenebbé válik és ha nem szab új irányt a terveinek, akkor pusztulásra van ítélve.

Nem vagyok templomba járó típus, mégis minden évben belehallgatok pár misébe, minden katedrálisba bemegyek, megkeresem a boltíveket és alattuk üldögélek az energiák fényében. Szeretem a templomokat.
Mivel református vagyok, ezért bár tisztelem a katolikusokat, mégis abban hiszek, hogy közvetlenül Istennel tudok beszélgetni a közvetítő, azaz a gyóntató pap nélkül.
Minden szilveszterkor például amellett, hogy fagyöngyöt teszek az ajtónk fölé és éjfélkor megcsókolom a férjem, a délutánt egy templomban töltöm…
Tavaly ez a délután már Genfben ért, ahol a reformáció hazája van.
Szerencsés voltam, mert nyugodtan üldögélhettem Kálvin széke mellett a St.-Pierre-katedrálisban és magamba szívhattam újra a hit erejét és azt a biztonságérzetet, ami a hit bizonyosságán alapul.
Éreztem az idei változásokat, kicsit megrettentem néhány látomásomtól, de aztán körülölelt a fény és Julien karja, az emberek rám mosolyogtak és újra tudtam, hogy mindig van remény…

Spirituális tanítóként tisztában vagyok vele, hogy mindenki másban hisz: az Erőben, az Univerzum forrásában és még sorolhatnám, így én mindenkinek olyan meditációt tartok, ami a hitével harmonizálva tudja őt vezetni önmaga mélyebb megismerése felé.
A hit és a vallás hosszú évszázadokon át kínos téma volt, rengetegen haltak meg érte és miatta. Éppen ezért fontos, ha végre egy olyan valaki tölti be Isten helytartójának tisztségét, akit a tömegek elfogadnak, hogy olyan intézkedések szülessenek, amelyek tisztábbá teszik és megvilágítják a hit igazi erejét.

 Mielőtt megkövezne valaki: nem vagyok elvakult, tökéletesen látom az egyház hibáit, ugyanakkor azt is, hogy a hitre szükség van és a mostani pápára is, aki beavatottja annak a nagy tudásnak, ami a múltat, a jelent és a jövőt köti össze.
Ő jelképezi a hit világát, amelynek a legfontosabb hajtóereje az elrejtett lényeg keresése.
Arra tanít bennünket, hogy az anyagi javakra való törekedés közben is keressük a dolgok magasabb értelmét, amely mindenben felfedezhető.
Figyeljük jobban oda, hogy a munkánk tartalma és a módszereink összhangban állnak-e az erkölcsi alapelveinkkel és a lelkiismeretünkben megszólaló belső hanggal…és sose felejtsük el, hogy a szeretet az az erő, amelynek segítségével felülemelkedhetünk önmagunkon…

és bízzunk abban, hogy a villám felkeltette a választók figyelmét, és a próféciák ellenére  Malakiás-listája nem ezzel a következő pápával zárul majd…hamarosan kiderül, hogy a XII. századi katolikus dokumentum tévedett-e…

No, és persze a többi elmélettel is tisztában vagyok, de én a saját nézőpontomból és a hit szempontjából írtam nektek.
Mindenesetre a teljesség kedvéért csatolom ezt a hírt is:

http://nol.hu/kulfold/nem_mindenkinek_fog_hianyozni_a_papa

Az pedig csak a rááadás, hogy pár nappal ezelőtt az én posztom is villámlott…:)
Bizonyára emlékeztek rá…