Francia Macaron

Franciaország készenlétben- életét vesztette egy francia katona Maliban

Bizonyára sok helyen olvashattátok, hogy Franciaország úgy döntött, Mali mellé áll és segít megállítani az ország északi részét uraló iszlamista lázadók előrenyomulását az ország déli része felé, a főváros irányába. Pénteken mindez hivatalosan is megtörtént.
A magam részéről örülök, hogy a franciáknak jól képzett hadseregük van, ugyanakkor utálom a háborút.
Boldoggá tesz az a tudat, hogy az én férjem nincs a harcoló katonák között.

Francois Hollande francia államfő Párizsban megerősítette, hogy a mali elnök és a nyugat-afrikai országok kérésére már péntektől francia csapatok harcolnak Maliban a kormányerők mellett az iszlamista fegyveres csoportokkal.
Egyben azt is kijelentette, hogy készek védelmet nyújtani a kint élő franciáknak, akik maradjanak, ha nagyon akarnak, ám ő a védelmi miniszterrel együtt inkább azt javasolja, hogy azonnal térjenek vissza Franciaországba.
Közben erőteljesen kihangsúlyozta: a terroristák elleni hadművelet “a szükséges ideig tart majd”; azt azonban nem közölte, milyen egységek és hány katona vesz részt az iszlamista csoportok, közöttük Iszlám Magreb al-Kaidája (AQMI) elleni hadműveletben.

Ma délután Jean-Yves Le Drian francia védelmi miniszter pedig bejelentette, hogy életét vesztette egy francia katona Maliban az ország déli része felé haladó iszlamista fegyveres csoport gépkocsioszlopa elleni helikopteres támadásban.
A tiszt még élt, amikor az első egészségügyi központba szállították, de ott sajnos belehalt a sérüléseibe. A fiatal pilótát gyalogsági kézifegyverrel sebesítette meg egy iszlamista.
Ebben a heves harcban ugyanakkor több terrorista egységet megsemmisítettek, 100 terrorista az életét vesztette. A válaszuk egyértelmű: Franciaország készüljön a bosszúra, a visszavágásra és ne gondoljon kizárólag Mali térségére.
A revans ugyanis nemcsak a (Maliban fogva tartott) nyolc francia túszra vonatkozik, hanem minden francia állampolgárra, bárhol is tartózkodjanak a muzulmán világban.

Hollande bejelentette: a lehető leghamarabb megerősítik a biztonsági intézkedéseket Franciaország területén. A vezetők ennek hatására azonnal intézkedtek: életben lépett a biztonsági rendszer megerősített  fokozatban,(  ugyanis 2005. július 7. óta  Franciaországban piros fokozat van, ennek van 4 szintje, most a megerősített pirosban vagyunk, azaz a “rouge renforcé”-ban a le plan Vigipirate alapján, ez még nem a skarlát, azaz az “écarlate”- a fokozatok: sárga, narancs, piros és skarlát- ).

Ez azt jelenti, hogy még több rendőr és 1200 hivatásos katona ügyel a rendre a nagyobb publikus helyen, a reptereken, a vasútállomásokon, a buszpályaudvarokon, a metróban…általában ez például azzal is jár, hogy az összes szemetest kiteszik ezekről a helyekről (ez a szigorú biztonsági intézkedések egyike), hogy nehezítsék az esetleges bombák elhelyezését.
Minden nagyobb városban nagy a készültség, a legkiemeltebbek: Párizs, Marseilles (Európa idei kulturális fővárosa), Lille, Lyon, Grenoble, Strasbourg, Toulouse, Nice…
“Minden szükséges elővigyázatossági intézkedést meg kell hozni a terrorfenyegetettséggel szemben a középületek és a közlekedési infrastruktúrák (pályaudvarok, repülőterek) ellenőrzésének megerősítésére – hangsúlyozta Hollande.”
A francia külügyminisztérium „vörös riasztást” adott ki Maliban és a környező országokban is és ismét figyelmeztette a francia állampolgárokat, hogy ne utazzanak a térségbe, mert komoly veszélybe kerülhetnek.

Francois Hollande államfő közleményben fejezte ki „mély megrendülését és együttérzését” az elesett tiszt családjának és az elnök egyúttal megköszönte és méltatta a francia katonák „bátorságát és odaadását a terrorista csoportok ellen a mali erők oldalán”; majd a hivatalába összehívott védelmi tanácskozásra hivatkozva lemondta délutáni részvételét az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat marseille-i megnyitóján.

Közben szomáliában a francia kommandósok (la Direction générale de la sécurité extérieure DGSE) a mali támadással egy időben egy túszkiszabadítási akcióban vettek részt, mert ki akarták hozni Denis Allex titkosszolgálati ügynököt, akit a kormány küldött anno Szomáliába. A férfit még 2009-ben ejtették túszul.
(Denis Allex avaly ősszel egy videóüzenetben személyesen Francois Hollande elnökhöz fordult segítségért.)
A védelmi miniszter hangsúlyozta, hogy a két esetnek nincs köze egymáshoz.
A szomáliai akcióról már a mali-i helyzet előtt született döntés, eredetileg korábbi időpontra tervezték, de a földrajzi, technikai és meteorológiai feltételek eddig nem voltak adottak.
(Ismerve a DGSE működési elvét ez biztosan így is van, mert ez az erős egység mindaddig nem lép akcióba, amíg biztosan nem tud minden pontos részletet.)
Denis Allex-t végül mégsem sikerült kiszabadítani és bár több helyen az olvasható, hogy nem élte túl az akciót, hivatalosan ezt még nem erősítették meg, de ettől függetlenül feltételezhető, hogy a túszejtők a harcokat követően megölték.
Az államfő ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy Franciaország “továbbra is eltökélt abban, hogy ne engedjen a terroristák zsarolásának”.

A mali hadsereg a francia légierő támogatásával tehát ma ugyan visszafoglalta az iszlamistáktól Konnát, a fővárostól, Bamakótól 600 kilométerre fekvő stratégiai fontosságú várost, de a francia elnök leszögezte, hogy a francia beavatkozás ezzel még nem ért véget, mostantól az afrikai erők bevetését kell előkészítenie.

Frissítés:

Ma hivatalosan is megerősítették, hogy Denis Allex-t az akciót követően megölték, a másik katonáról, aki fogságba esett, még nincsenek hírek.

A környezetemben élő franciák pedig csak bámulnak Hollande határozott fellépésén, mert eddig egy lassú “meztelencsigának” tartották, akiben szinte nincs is élet…

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Corinne M. says:

    Nekem is van egy barátom, aki rész vett a szerb háborúban…sokat változott és minden emberi kapcsolatát mérlegeli, viszont, aki mellé odaáll, ő tényleg tapasztalhatja a barátság igazi erejét. Van mit tanulnunk tőlük.Ugyanakkor én utálom az egész háborúsdit…tönkreteszi a túlélőket lelkileg és rengeteg ártatlan ember áldozatául esik…Olvasva néhány háborús regényt, az ember rájön, milyen jó dolga van, hogy nem azon kell gondolkodni, mikor bújjon el, kinek segítsen és tud-e ételt adni a gyereknek…hazajön-e a férj, az apa..stb..szóval,nekünk egy szavunk sem lehet.

  2. A háború mindig borzasztó. Még jó, hogy csak a filmekből van rálátásunk a szörnyűségekre.Nem szeretném megtapasztalni személyesen.Van egy ismerősöm, aki megjárta Irakot, Afganisztánt, Kongót. Sokat mesélt róla. Nem egy lányregény. 🙁


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!