Bizonyára sok helyen olvashattátok, hogy Franciaország úgy döntött, Mali mellé áll és segít megállítani az ország északi részét uraló iszlamista lázadók előrenyomulását az ország déli része felé, a főváros irányába. Pénteken mindez hivatalosan is megtörtént.
A magam részéről örülök, hogy a franciáknak jól képzett hadseregük van, ugyanakkor utálom a háborút.
Boldoggá tesz az a tudat, hogy az én férjem nincs a harcoló katonák között.
Francois Hollande francia államfő Párizsban megerősítette, hogy a mali elnök és a nyugat-afrikai országok kérésére már péntektől francia csapatok harcolnak Maliban a kormányerők mellett az iszlamista fegyveres csoportokkal.
Egyben azt is kijelentette, hogy készek védelmet nyújtani a kint élő franciáknak, akik maradjanak, ha nagyon akarnak, ám ő a védelmi miniszterrel együtt inkább azt javasolja, hogy azonnal térjenek vissza Franciaországba.
Közben erőteljesen kihangsúlyozta: a terroristák elleni hadművelet “a szükséges ideig tart majd”; azt azonban nem közölte, milyen egységek és hány katona vesz részt az iszlamista csoportok, közöttük Iszlám Magreb al-Kaidája (AQMI) elleni hadműveletben.
Ma délután Jean-Yves Le Drian francia védelmi miniszter pedig bejelentette, hogy életét vesztette egy francia katona Maliban az ország déli része felé haladó iszlamista fegyveres csoport gépkocsioszlopa elleni helikopteres támadásban.
A tiszt még élt, amikor az első egészségügyi központba szállították, de ott sajnos belehalt a sérüléseibe. A fiatal pilótát gyalogsági kézifegyverrel sebesítette meg egy iszlamista.
Ebben a heves harcban ugyanakkor több terrorista egységet megsemmisítettek, 100 terrorista az életét vesztette. A válaszuk egyértelmű: Franciaország készüljön a bosszúra, a visszavágásra és ne gondoljon kizárólag Mali térségére.
A revans ugyanis nemcsak a (Maliban fogva tartott) nyolc francia túszra vonatkozik, hanem minden francia állampolgárra, bárhol is tartózkodjanak a muzulmán világban.
Hollande bejelentette: a lehető leghamarabb megerősítik a biztonsági intézkedéseket Franciaország területén. A vezetők ennek hatására azonnal intézkedtek: életben lépett a biztonsági rendszer megerősített fokozatban,( ugyanis 2005. július 7. óta Franciaországban piros fokozat van, ennek van 4 szintje, most a megerősített pirosban vagyunk, azaz a “rouge renforcé”-ban a le plan Vigipirate alapján, ez még nem a skarlát, azaz az “écarlate”- a fokozatok: sárga, narancs, piros és skarlát- ).
Ez azt jelenti, hogy még több rendőr és 1200 hivatásos katona ügyel a rendre a nagyobb publikus helyen, a reptereken, a vasútállomásokon, a buszpályaudvarokon, a metróban…általában ez például azzal is jár, hogy az összes szemetest kiteszik ezekről a helyekről (ez a szigorú biztonsági intézkedések egyike), hogy nehezítsék az esetleges bombák elhelyezését.
Minden nagyobb városban nagy a készültség, a legkiemeltebbek: Párizs, Marseilles (Európa idei kulturális fővárosa), Lille, Lyon, Grenoble, Strasbourg, Toulouse, Nice…
“Minden szükséges elővigyázatossági intézkedést meg kell hozni a terrorfenyegetettséggel szemben a középületek és a közlekedési infrastruktúrák (pályaudvarok, repülőterek) ellenőrzésének megerősítésére – hangsúlyozta Hollande.”
A francia külügyminisztérium „vörös riasztást” adott ki Maliban és a környező országokban is és ismét figyelmeztette a francia állampolgárokat, hogy ne utazzanak a térségbe, mert komoly veszélybe kerülhetnek.
Francois Hollande államfő közleményben fejezte ki „mély megrendülését és együttérzését” az elesett tiszt családjának és az elnök egyúttal megköszönte és méltatta a francia katonák „bátorságát és odaadását a terrorista csoportok ellen a mali erők oldalán”; majd a hivatalába összehívott védelmi tanácskozásra hivatkozva lemondta délutáni részvételét az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat marseille-i megnyitóján.
Közben szomáliában a francia kommandósok (la Direction générale de la sécurité extérieure DGSE) a mali támadással egy időben egy túszkiszabadítási akcióban vettek részt, mert ki akarták hozni Denis Allex titkosszolgálati ügynököt, akit a kormány küldött anno Szomáliába. A férfit még 2009-ben ejtették túszul.
(Denis Allex avaly ősszel egy videóüzenetben személyesen Francois Hollande elnökhöz fordult segítségért.)
A védelmi miniszter hangsúlyozta, hogy a két esetnek nincs köze egymáshoz.
A szomáliai akcióról már a mali-i helyzet előtt született döntés, eredetileg korábbi időpontra tervezték, de a földrajzi, technikai és meteorológiai feltételek eddig nem voltak adottak.
(Ismerve a DGSE működési elvét ez biztosan így is van, mert ez az erős egység mindaddig nem lép akcióba, amíg biztosan nem tud minden pontos részletet.)
Denis Allex-t végül mégsem sikerült kiszabadítani és bár több helyen az olvasható, hogy nem élte túl az akciót, hivatalosan ezt még nem erősítették meg, de ettől függetlenül feltételezhető, hogy a túszejtők a harcokat követően megölték.
Az államfő ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy Franciaország “továbbra is eltökélt abban, hogy ne engedjen a terroristák zsarolásának”.
A mali hadsereg a francia légierő támogatásával tehát ma ugyan visszafoglalta az iszlamistáktól Konnát, a fővárostól, Bamakótól 600 kilométerre fekvő stratégiai fontosságú várost, de a francia elnök leszögezte, hogy a francia beavatkozás ezzel még nem ért véget, mostantól az afrikai erők bevetését kell előkészítenie.
Frissítés:
Ma hivatalosan is megerősítették, hogy Denis Allex-t az akciót követően megölték, a másik katonáról, aki fogságba esett, még nincsenek hírek.
A környezetemben élő franciák pedig csak bámulnak Hollande határozott fellépésén, mert eddig egy lassú “meztelencsigának” tartották, akiben szinte nincs is élet…
Nekem is van egy barátom, aki rész vett a szerb háborúban…sokat változott és minden emberi kapcsolatát mérlegeli, viszont, aki mellé odaáll, ő tényleg tapasztalhatja a barátság igazi erejét. Van mit tanulnunk tőlük.Ugyanakkor én utálom az egész háborúsdit…tönkreteszi a túlélőket lelkileg és rengeteg ártatlan ember áldozatául esik…Olvasva néhány háborús regényt, az ember rájön, milyen jó dolga van, hogy nem azon kell gondolkodni, mikor bújjon el, kinek segítsen és tud-e ételt adni a gyereknek…hazajön-e a férj, az apa..stb..szóval,nekünk egy szavunk sem lehet.
A háború mindig borzasztó. Még jó, hogy csak a filmekből van rálátásunk a szörnyűségekre.Nem szeretném megtapasztalni személyesen.Van egy ismerősöm, aki megjárta Irakot, Afganisztánt, Kongót. Sokat mesélt róla. Nem egy lányregény. 🙁