A settenkedő öregedés

„Mint a vándor, aki egy bonyolult hegyrendszert ismert meg vándorlásai közben, s a legmagasabb csúcsra érve, átlátja egy táj szerkezetét, áttekinti a hegycsúcsok összefüggő sorozatának geológiai törvényszerűségét, úgy látjuk mi is a múló évekkel a rendszert mindabban, ami történik életünkben és mások életében.
Ez az áttekintés, melyet csak az évek múlása hoz meg, a legnagyobb elégtétel, melyet az emberi és világi dolgok megismerése közben szerezhetünk.”
(Márai Sándor)

Késő este van, csaknem teljes sötétség. Zsuzsára és Márta nénire gondolok, akik holnap is, mint minden szerda délelőtt várnak engem.  Zsuzsa, a kedves, szeretetreméltó, biológiában párját ritkító tudással és szenzációs emberismerettel rendelkező idős barátnőm. Rengeteget beszélgetek vele az életéről/ az Életről. IIletve Márta néni, a tündérien mosolygó, szerény hölgy, aki teljesen a krisztusi életnek szentelte magát, s minden héten imádkozik értem. Amikor elindulok hozzájuk, mindig azon gondolkodom, mennyi minden történik velünk az életünk folyamán, s az idő, melyet megélünk, elrepül egy szempillantás alatt.

Valóban csak ennyi lenne az Élet?
Nem szeretünk  az öregedés, az elmúlás kérdéskörével foglalkozni, hiszen egész létünk az élet körül forog. Pedig még  egyéni életünk előtt  elkezdődik az öregedés térhódítása…

Megszületünk,  növekszünk, s nagyon szeretnénk ezt a folyamatot gyorsítani, mielőbb felnőtté válni. Szerencsére nálunk bölcsebb erők irányítják ezt, időt hagyva a lelki alkalmazkodásra a testi változások során. Kiélvezzük, megszenvedjük kamaszkorunkat. Megérkezik a szerelem, kialakulnak az igazi barátságok, majd dolgozni kezdünk, mellette pedig szórakozni járunk. A párkeresés, a gyermeknemzés, a hivatásunk keresgélése, sikeres megtalálása rengeteg időnket elveszi, s még csak észre sem vesszük. Lelkesek vagyunk, de tapasztalatlanok, úgy érezzük, mindent mi fedezünk fel, a mi igazunk az igazi igazság, amit mi meglátunk, azt még nem látta senki ugyanúgy… Képesnek érezzük magunkat a világ megváltoztatására.  Még nem jött el a mi időnk, még terelgetnek bennünket az idősebbek, akik lassítják a tempót, legnagyobb mérgünkre. Majd a fényképek kezdenek fiú helyett férfit, lányok helyett nőket mutatni, a szerepeket elkezdjük gyakorolni, amire  szerencsés esetben felkészítettek bennünket. Élnek még a nagyszülők, lehet tanácsot kérni, sőt, sokszor rájuk lehet bízni a gyereket, gyerekeket… Aztán véglegesül munkahelyünk, betöltünk különböző tisztségeket, már mi tanítjuk be az új, nálunknál fiatalabb munkatársakat. Már rangidősnek számítunk, a mi véleményünket kérik ki, nagyobb szerepet kapunk a döntés előkészítésben. Reméljük, hogy  az óvodából az iskolába kerülő gyermekeinkkel egyre kevesebb lesz a gond, hiszen nagyobbak és érettebbek, több mindent lehet már rájuk bízni . De ennek ellenére azt tapasztaljuk, minél nagyobbak, annál több a gond  velük, annál többet kell segítenünk úgy, hogy közben maguk akarják falnak menve kipróbálni, milyen kemény a fejük, maguk akarják érezni bőrükön a jót és a rosszat egyaránt, olyan csatákat akarnak nyerni, melyektől szeretnénk távol tartani őket,  sikertelenül… Még középiskolások a gyermekeink, amikor váratlanul elkezd a halál  kaszálni körülöttünk. Meghal egy rokon, netán a gyermekünk tanára,  osztálytársuk  valamelyik szülője, s hitetlenkedve nézünk  össze: mi ez, csak nem mi következünk?! Túl hamar lenne, de elkezdődött és  valóban, senkinek nincs életbiztosítása száztíz évre … Az alakunk elkezd változni, többnyire a munka – és az életrendünk miatt… Kezdetben még örülünk is neki: lám, férfiasabban nézünk ki, nagyobb a tekintély a nagyobb pocakkal… Igen ám, de a haj is kezd ritkulni , negyven felett  pedig még őszülni is. Akarjuk, nem akarjuk, a negyvenesek közé tartozunk. Sokaknak ekkorra már  nem él mindkét szülője, sokan elveszítették már párjukat válással vagy a házastárs  betegségével, halálával. S elkezdődnek a számolgatások… Iskolai találkozókon, rég nem látott társakkal szervezett összejöveteleken  csodálkozva látjuk, mennyit öregedtek a többiek… mi alig, hiszen magunkat  fiatalabbnak látjuk… Unokánk születik, s nem akarjuk elhinni, hisz a nagymamák, nagypapák  említéséhez az öregség képzete társul. Mi még nem vagyunk, nem lehetünk öregek, ezt súgja, kiáltja, ordítja tiltakozva mindenünk! Kezdjük számolni a nyugdíjig hátralévő éveket – már nem is tűnik olyan soknak – örülünk  felnőtt gyermekeink sikerének, bánkódunk, ha ritkán látogatnak meg bennünket vagy ha nem hozzák az unokát. Jobb helyzetben  társunkat szeretve élünk, első vagy második házasságban, netán a sokadik párkapcsolatban. Talán szerelemmel szeretünk, s bennünket is szerelemmel szeretnek. Ettől áramlik belénk az élet, még vannak terveink, még akarunk valami utolsó szépet az élettől… Túrázunk, sétálunk, igyekszünk aktív életet élni, s  amiben lehet, segíteni a gyermekeinket, unokáinkat. Még szeretkezünk. Még olvasunk, zenét hallgatunk, még örömünket leljük az életben…Valameddig. Sokunknak viszont már nincs öröme, csak a betegség, a kín, a fájdalom testben és lélekben.  Az öregség lassan mindennapjaink kísérőjévé szegődik. Azután egyre több az alvás, a szendergés, újra örömet okoz szagolni virágok illatát, elnézni a fiatalok lendületét, nevetését, alakját, szépségét, felidézni  a saját múltat…S ekkor hirtelen felébredtem…de a gondolat nem hagyott pihenni…
Valóban csak ennyi  volna az Élet?!

Régen és most

Amikor találkoztam Zsuzsával és Márta nénivel, született meg bennem a gondolat: talán össze kellene fogni a generációkat.
Miért kellene hagynunk, hogy az idős nénik csak tengessék hátralévő napjaikat, ahelyett hogy elmondanák nekünk tanulságos életmeséiket? Miért hagynánk, hogy az idősebb művészek tudása, titkai és tanításaik elvesszenek? Ők még aktívak, de a társadalmunk szemében már öregek, így sajnos nem figyelünk eléggé rájuk…
Tudjuk, hogy az idős nőket tisztelték a régi kultúrákban. Egyiptomban és a Közel-Keleten uralták a gyógyítás tudományát, fontos feljegyzéseket és krónikákat készítettek, segítették a női köröket, tanácsot adtak a férfiaknak is, ha épp megtévedtek vagy saját magukban elbizonytalanodtak. Míg ma, ahelyett, hogy bölcsességükkel összemérhető befolyásos segítői helyzetbe kerülnének, inkább kiszolgáltatottá válnak. Ha sikerül ugyan munkához jutniuk, általában alantas tevékenységre ítéltetnek. Szegénységben és elszigeteltségben élnek, ahelyett hogy figyelnénk tapasztalataikra. Kiskorom óta mély kapcsolatban állok a mamámmal. Hátborzongató képességgel lát át rajtam. Mindig tudja, mikor csapom be önmagam, mindig segít, hogy ráleljek a helyes útra. Tőle tanultam meg azt, hogyan legyek tökéletes harmóniában önmagammal. Ő az én legnagyobb ösztönzőm. Biztosan tudom, hogy mindig itt áll a hátam mögött és mosolyogva figyel.

Szövetség vagy rivalizálás?

Hosszú évek alatt számtalan problémával kerestek meg engem a nők, akik először gyanakodva szemléltek, keresték bennem a megszokott rivalizálást. S amikor rájöttek, hogy itt ilyesmiről szó sincs, megnyíltak a titkos ajtók, előjöttek a régóta őrzött bánatok, fájdalmak, csalódások… Ezért alakítottam ki a Káprázatos Női ragyogás tréninget. Tudom azt, hogy az igazi női ragyogás az, amikor a lelki szépség sugárzó mosolyt ad az arcnak… Amikor a belső béke egy csillogó szempárrá változtat két fénytelen szemet… amikor elragadónak találsz valamit, ami egyébként szürke lenne és észrevétlen… Az általam vezetett tréning közben újra átélheted saját erődet, felszívhatod magadba a nőiség intenzív élményét. A rendelkezésedre álló tapasztalatok és információk után egyre nő az önbizalmad, egyre kevésbé érdekel majd, mit gondolnak mások, nyíltan mered vállalni újra saját egyéniségedet, nőiességedet, elképzeléseidet. Kapcsolataidat átértékeled majd, gyermekedre fokozottabb figyelmet fordítasz és megoszthatod tapasztalataidat, nehéz vagy boldog helyzeteidet több generáció hölgytagjaival.

Női létezés

Ahogyan az élet minden területének, úgy a Női létezésnek is meg vannak a maga szakaszai, amikben benne vannak a Nőiség örömei, bánatai, tanításai és határtalan lehetőségei.Életünk során folyamatosan előtérbe kerülnek a párkeresési, párkapcsolati problémák, a gyermekkel szembeni bűntudatok, az időhiány miatt széthulló barátságok… a magány, a bizalmatlanság, a felelősség, a félelem, az anyaság, az öregedés és az önértékelés témakörei. A nő vállát hatalmas felelősségek nyomják: rajta múlik milyen család-modellt látnak gyermekei, milyen munkaerőnek találják, milyen társa tud lenni kedvesének… mindez rengeteg energiáját felemészti.

A sport fiatalít.
Az öregedési folyamatokat az aktívan sportolók akár 20 éven keresztül lassíthatják. A gének ugyanis csak egyharmad részben felelősek testi-lelki adottságainkért. Heti 2-3 alkalommal végzett edzőgyakorlatokkal sokkal energikusabbá válhatunk. Ha liftezés helyett lépcsőzünk, már attól is fittebbek lehetünk. A baltimore-i egyetem kutatói azt állítják, hogy minden egyes emelet 4 másodperccel hosszabbítja meg az életünket.

Meditáció:
A kínai meditációs gondolkodás szerint a világ nem kelepce, hanem bölcs tanítómester, s bár az élethelyzeteket minden ember másképp éli meg, mégis az önmagunkhoz intézett mély kérdésekre a választ igazán a meditációk közben kapjuk meg.Az igazi szépséget nemcsak a test tökéletessége mutatja meg, hanem a lélek finomsága is. A meditáció, relaxáció az önmegismerést szolgálja és segít feldolgozni az árnyékoldalt. A meditáció során fellépő mély nyugalomban eltűnnek a félelmek és szorongások. A gyakorlatok segítenek a mindennapi élet során felmerülő problémák megoldását megtalálni, önmagunk teremtő erejét megtapasztalni. Meditációból kevés is elég: 15 percnyi öntevékeny agytisztítás többet ér egy óra mély álomnál, de már napi két perc is hasznos lehet, állítja Dr. Woodson Merrell New York-i orvos.

Ráncok és évek
18–29 éves kor között a nők 44%-ának homlokán kialakul egy mély ránc
30–39 éves korban a hölgyek 56%-ának szemei között megjelenik egy mélyebb vonal
40 és 49 között már 75%-uknak ráncos a szemkörnyéke, 73%-uknak megereszkedett a felső szemhéja, 59%-uk pedig kis táskákat visel a szeme alatt
50 és 59 év között a nők 78%-a időskori bőrelszíneződést tapasztal magán, 65%-uk szeme sarkában szarkalábak jelennek meg és 60%-uk orra és szája között erős ráncok jelentkeznek
60 és 70 között 61%-uk úgy látja, hogy arca már nem ovális többé, vonásai elhalványodtak. 59%-uk ráncokat talál a szája körül.

Energetizáló krémek
Nem kell pezsgő hangulatban egy wellness hotelben lenned ahhoz, hogy francia krémekkel simítsd el ráncaidat. Egyszerű készítményekkel is mehet minden simán, könnyedén. Az egyik legfontosabb bőrtápláló vitamin, az A-vitamin a C-vitaminnal biztos, hogy öregedésgátló kombinációt alkot. A tiszta A-vitamin (a retinol) gyorsítja a sejtosztódást, ellátja az új sejteket A-vitamin-savval, és erősíti a kötőszöveteket, ugyanúgy, ahogy a tiszta C-vitamin (vagyis L-aszkorbinsav). Mindkét vitamin halványítja a pigmentfoltokat, homogénebb kinézetűvé, vagyis fiatalabbá varázsolja a bőrt. Ezenkívül a C-vitamin gátolja a ráncképződést, megköti az agresszív szabad gyököket, amelyek megtámadják az egészséges bőrsejteket. A szabad gyökök az anyagcsere során kerülnek szervezetünkbe, és számuk tízévenként megduplázódik. Hatásukat napsugárzás, dohányzás, magas ózonértékek erősíthetik.
Ha a két vitaminon kívül keresünk még valamit a dobozon, akkor a mostanában divatos Q10 koenzim, a polyfenol (amelyet szőlőmagból vagy zöld teából nyernek), termálvízből kivont ásványi anyagok vagy liponsav feliratot keresd! Az E-vitamin sem nélkülözhető, szerencsére ez mára a legtöbb krémbe belekerül.

Életelixírek:
Egyél például fokhagymát, amely a véralkotórészeket rugalmasan tartja. Kapszula vagy tabletta formájában fogyassz napi 3×2 darabot több hónapon át.
Igyál zöld teát mindennap, mert csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet, ugyanakkor segít a rák kialakulásának megelőzésésben.  4-5 csésze naponta és érezhető a hatás.
Igyál egy pohár bort vagy sört evés után. A jó alvás meghosszabbítja az életet, a kevés alkohol pedig megakadályozza a vértestecskékben a káros anyagok elraktározódását.
Fogyassz omega-3 zsírsavakban gazdag olajokat (például halolajat): segít a depresszió lekűzdésében, és védi a szívet.

Alvás és szex

A hosszú élethez fontos az alvásban mutatott mértékletesség. Egy 2002-es tanulmány szerint azok, akik naponta nyolc óránál többet alszanak, az átlagosnál jóval nagyobb valószínűséggel halnak meg hamarabb, mint azok, akik napi hat-hétórányit alszanak. Aki azonban négy óránál kevesebbet alszik, ugyanolyan veszélyeztetett, mint aki életének több mint harmadát az ágyban tölti.A hosszú élet másik feltétele az amerikai Forbes magazin felmérései alapján a szex, de nem feltétlenül közvetlen biológiai hatásai miatt (bár az amerikai orvosszövetség szerint a gyakori ejakuláció csökkenti a prosztatarák veszélyét), hanem mert csökkenti a stresszt, boldoggá tesz és pihentet – az alacsony vérnyomás a szívroham egyik legnagyobb ellensége. Hasonló okokból csökkenti a korai halál esélyét egy háziállat, elsősorban kutya – egy nemrégiben született tanulmány szerint ráadásul a háziállatokkal rendelkezők 12 százalékkal nagyobb eséllyel élnek túl egy szívrohamot, mint akiknek se kutyája, se macskája.

Életünk egyedüli alkotói mi magunk vagyunk
Tehát a személyes tapasztalataink és a bölcs idősek megtanítanak bennünket arra, hogy mostani énünk és jelenlegi élethelyzetünk a múltunk eredménye, s az, hogy holnap hol fogunk tartani, kizárólag jelenlegi döntéseinken múlik. Ez sokak számára ijesztően hangzik, ugyanakkor nagyon izgalmas is, hiszen felismerhetjük, hogy az életünk forgatókönyvét mi magunk írhatjuk és írjuk is. Lassan ráébredhetünk arra is, hogy minden múltbeli döntésünk és tapasztalatunk által lettünk azzá, akik ma vagyunk.
S talán tisztelettel tekintünk újra az idős hölgyekre, mert szívesen beszélgetünk velük arról, hogyan kell egy kapcsolatot kialakítani, milyen általunk választott mély kötelékek vannak, mely félelmeket éljük át esküvő előtt, a szülésnél, majd hogyan vészelünk át egy megcsalást, esetlegesen hogyan éljünk túl egy válást… hogyan másszunk ki a szerettünk elvesztésekor érzett mérhetetlen fájdalmunkból, s hogyan tudjunk újra bízni, ha elárultak bennünket.

 (SportTime-ban megjelent cikkem- 2008)